Filmajánló: Éjjeli Vérfarkas - Spoileres

 Sziasztok! :)

   Ma végre megnéztük az Éjjeli Vérfarkas című kisfilmet, amit már nagyon vártam, mert az előzetes alapján igazi őszi hangulatú, borongós, picit morbid, noir stílusú szörnyfilmnek látszott.

   A látszat pedig ezúttal nem csalt, sőt bőven felülmúlta a várakozásaimat, kitűnően szórakoztatott, félelmet keltett, picit megnevettetett és elvarázsolt.

   Ez a majd 53 perces speciál, amit a Marvel Studios fejlesztett a Disney+ számára és ami Halloween - témájú különkiadás lett az MCU berkein belül.

   Most az egyszer nem a szuperhősök kerültek a középpontba, hanem inkább a szörnyek/rémek és ősi ellenségeik, a szörnyvadászok.

   A korai pletykákkal ellentétben nem, valóban nem ez lett az az alkotás amiben személyesen is debütált Mahershala Ali Pengéje, sőt egyáltalán nem lehetett kapcsolatba hozni szinte semmivelés senkivel sem az MCU-ban, kivéve az elején látható eredeti Bosszúállók csapat rajzolt illusztrációját.

   Egy halovány reményem volt, hogy talán Penge meséli el ezt az egészet, de ez sem igazolódott be, főleg amikor azzal kellett szembeseülnöm, hogy egyáltalán nincsen stáblistás és/vagy stáblista utáni jelenet. :(

   Kicsit mostohagyermeknek érzem ezt az egészet, mint a Holdlovagot, pedig nálam pont-e kettő emelkedik ki a Marvel idei filmes/sorozatos premierjei közül.

   Egyetértek azokkal, akik már most szeretnék viszontlátni a karaktereket. Jó lenne egy bővebb film, simán megállná a helyét akár önállóan is vagy pár plusz rész, igazából bármi, csak mélyedjünk el végre az MCU szörnyuniverzumában.

   A szereplők kevesen voltak, de mindent vittek. 

   Jack Russel (Gael García Bernal) csetlő-botló vadásza, aki egyben vérfarkas, annyira jópofának és jámbornak bizonyult, kivéve persze amikor átváltozott, habár javára írható, hogy ő mindenkit figyelmeztetett előre: itt nem lesz kegyelem! Nagyon megkedveltem.

   Aztán ott volt Laura Donnelly, mint Elsa Bloodstone, az igazi belevaló, erős, badass nő, a Bloodstone-család fekete báránya.

   Jól működött a kémia Jack és Elsa között. Szerettem a párosukat. Akarok még találkozni velük, főleg, hogy annyi, de annyi kérdés merült fel és maradt megválaszolatlanul.

   Új kedvencemmé lépett elő Ted Sallis/Man-Thing, akinél erősebb és titokzatosabb lény most talán nem is akad a multiverzumok között és aki azonnal belopta magát a szívembe. Aggódtam érte és drukkoltam neki, hogy túlélje a vadászatot. :)

   Maga a film egy Az éhezők viadalába oltott Aki bújt, vintage hangulatot árasztó, régi, noir szörnyklasszikus lett.

   Pörgős volt, habár az elején lassan adagolta a feszültséget, ráadásul a fekete-fehér hatás és a vérkő vörös izzása csodálatos egyensúlyt hozott, akárcsak a film végének teljes színezete, valamint a zenék és a rajzok.

   A tanulság, ami nem lett egyértelműen kimondva, mégis mindenki tudta: a szörnyeteg néha lehet jó, lehet vad és vadász is egyszerre, a préda kiléte pedig nincs teljesen kőbe vésve. A határvonalak elhúzódnak a szörnyek és a rájuk vadászó emberek között.

   Kiknek ajánlom? Igazából mindenkinek, habár szigorúan 16+-os, mert vannak benne kemény, véres, agresszív jelenetek, de ez a Marvel első horrorja, annak pedig igencsak kiváló.

   Kiemelkedő kedvencem lett.

   Én tuti, hogy megnézem még egyszer az idén, mondjuk Halloween este. ;)