Filmajánló: A Hangya és a Darázs: Kvantumánia

 Sziasztok! :)

   A mai nappal végre számomra is elkezdődött az MCU régóta várva-várt Ötödik fázisa, hiszen beültünk a moziba és megnéztük A Hangya és a Darázs: Kvantumánia című filmet.

   A film valamilyen szinten még mindig a Végjáték eseményeire és az ott történt dolgokra reflektál, hiszen bemutatja nekünk Scott Lang, mint önjelölt hős életét, mindennapjait, egészen addig a pontig, amíg a teljes Lang-Pym-Van Dyne családot be nem szippantja egy elfuserált gép és hirtelen a Kvantumvilágban találják magukat.

   Ott pedig Janet titokzatos módon kezd viselkedni, nem hajlandó elárulni, hogy kitől is retteg, valamint hőseink csapata két részre oszlik.

   A látvány nekem most is első osztályú volt, egy totális CGI-orgia, alig akadt benne valódi/valós helyszín, a többi mind-mind a képzelet szüleményének bizonyult. A készítők aztán egészen kiélhették magukat és a kreativitásukat.

   Sok helyen olvastam, hogy a kritikusok szidják a kinézetet, az effekteket és úgy igazából a cselekményt is, de nekem tetszett, hozta az eddigi Hangya filmek hanulatát, fanyar humorát és azt, hogy igyekezett nem komolyan venni még önmgát sem.

   Scott Lang még mindig az egyik kedvenc hősöm, aki kicsit sem tökéletes, a hétköznapi kisember figurája, akivel hihetetlen dolgok estek meg, ám mégis, mindvégig önmaga maradt, pont ezért reális az ő karaktere és roppant szerethető is.

   Mérföldkő ez az alkotás, hiszen bemutatta nekünk Kanget, a hódítót, akinek nevének magyar kiejtéséről Micimackó Kangája jutott az eszembe, a moziban pedig felháborodást keltett, nevetség tárgya lett.

   Kanget az a Jonathan Majors alakítja, aki már a Loki első szezonjában is feltűnt és most egy teljesen más variánst formált meg, szabadon, a Megmaradó után.

   Itt egy igen eltökélt, agresszív és velejéig gonosz változatát láthattuk, aki erős, megfontolt és nem fél senkitől, semmitől.

   A múltja nem teljesen lett kibontva, de ahogy azt a stáblista utáni szöveg is tudatta, a jövőben visszatér még, jó sokszor és ő lesz a következő nagy-nagy fenyegetés a MCU berkein belül.

   M.O.D.O.K. valódi kilétén és sorsán néha nevetni, néha sírni tudtam...

    A lényeg persze mégis az, hogy még mindig imádom a Marvel filmeket, a Hangya pedig különösen nagy kedvencem A galaxis őrzői és Thor mellett.

   Laza volt, könnyed, vicces és kimondottan szórakoztató, közben mégis drámai, akciódús és izgalmas.

   A teremben sokszor mindenki dőlt a nevetéstől, de azért jócskán akadtak komoly és megható jelenetek is, na meg persze sok-sok akció. 

   Régebben azt hittem a Hangyáról, hogy gagyi, béna szuperhős, aki semmire sem jó, de a filmeknek hála kiderült, hogy ez bizony egyáltalán nem így van.

   Paul Rudd és Evangeline Lilly még mindig módfelett szimpatikus páros, akik dinamikusan működnek együtt és jól kiegészítik egymást. Simán elhittem róluk, hogy tényleg ők a Hangya és a Darázs.

   Hinyzott viszont Michael Pena, mint Luis, őt sajnos ezúttal nem láthattuk a vásznon, valamint hasonszőrű haverjait sem, ráadásul még Jimmy Woo ügynök is csak egy kósza cameo erejéig futott be. :(

   Mindenképpen legyetek türelmesek és üljétek végig a stáblistát, hiszen a film két plusz jelenettel is operál, amiből mindkettő annyira jelentős, annyira fontos, hogy nélkülük tuti, hogy nem fogjátok majd megérteni az ezután érkező felvonásokat.

   Egyre inkább látszik most már, hogy a Disney+-on futó sorozatok és a filmek világa végre-valahára egybeolvadnak.