Könyvkritika: M. L. Rio - Mintha ​gonoszok volnánk

M. L. Rio

Mintha ​gonoszok volnánk  (If We Were Villains)

Magyar kiadás éve: 2022

Fülszöveg:

Amikor a barátokból ellenségek lesznek, határtalan pusztítást tudnak okozni.

Oliver Marks tízéves börtönbüntetése végéhez ér, és a szabadulása napján az az ember fogadja, aki lecsukta őt. Colborne nyomozó visszavonul, de előtte tudni akarja, mi történt valójában egy évtizeddel korábban.

Oliver egyike annak a hét színinövendéknek, akik Shakespeare-t tanulmányozzák egy elit művészeti főiskolán. Ők heten ugyanazt a szerepet játsszák a színpadon és az életben: hős, gonosz, zsarnok, csábító, szende, statiszta.

Viszont amikor a szereposztás megváltozik, és a mellékszereplő sztárságra tör, a színjáték veszélyesen átszivárog a valóságba, és egyiküket holtan találják.

A többiek életük legnagyobb alakítása előtt állnak: meggyőzni a rendőrséget és magukat, hogy ártatlanok.

Fedezd fel sötét, drámai fordulatait!

   Darling Desi ajánlására döntöttem úgy, hogy elolvasom ezt a könyvet, teljesen spontán választás volt, eredetileg nem terveztem be, aztán megkaptam ajándékba Gubanctól és amikor sorra került, egyszerűen imádtam. (L)

   Olvasás közben máris új kedvencet avattam és örülök, mert nagyon tetszett.

   Kristály pöttyös kötet, a női pszichothrillernek van hírdetve, de inkább egy jó kis csavaros kriminek mondanám, rengeteg drámával, meglepő fordulattal és lélektani szállal, no meg hét különböző főszereplővel, akik érdekesek, megosztóak és ahogy a számuk és a cím is mutatja - heten mint a gonoszok -  egy picit talán valóban gonoszok is.

   Dark academia stílusú mű ez, egy igen összetett és kiszámíthatatlan regény, ami még az olvasás befejezése után sem ereszti az embert, szinte bekúszik a bőre alá.

   Az egész kötet egy Shakespeare rajongói levél, tisztelgés a nagy múltú angol mester előtt, telis-tele van idézetekkel, közben pedig mégis rendhagyó tud maradni. 

   A szerző képes egyszerre erősen kötődni Shakespeare munkásságához és közben elvonatkoztatni attól és valami igen egyedit alkotni.

   Olvasás közben végig ez a két idézet járt a fejemben: ,,Három ember csak úgy tud megőrizni egy titkot, ha kettő közülük halott." a másik pedig: ,,Vétkesek közt cinkos, aki néma."

   Persze esetünkben, mint írtam, összesen hét szereplőről van szó, de attól még igaz minden.

   A karakterábrázolás nagy erőssége ennek a regénynek, ők heten mindannyian sajátosak, megismételhetetlenek és sosem lehet tudni, hogy mit fognak tenni. Ez végig fenntartja az érdeklődést, szinte már-már elviselhetetlen feszültséget generál.

   Kezdetben még úgy láthatjuk, hogy a fülszövegben is említett: ,,...hős, gonosz, zsarnok, csábító, szende, statiszta." szereposztások végtelenül egyszerűek és könnyen be lehet azonosítani a karaktereket, hogy aztán a szerző megcáfoljon bennünket és jót mosolyogjon azon: mennyire naivak voltunk, mekkorát tévedtünk.

   Elkerülhetetlenül haladunk a gyilkosság felé, látjuk a jeleket, legszívesebben figyelmeztetnénk őket, de nem tehetjük. Az áldozat kilétére szinte a regény feléig várni kell, de engem például meglepett az is.

   A kötet érdekessége, hogy összesen öt felvonásra van osztva, különböző jeleneteket tartalmaz, nem pedig fejezeteket, ráadásul sokszor nem párbeszédeket látunk, hanem mint a drámákban, a folyószövegbe beékelt, nevekkel ellátott eszmefutattásokat. Aztán pedig minden felvonás egy prológussal kezdődik. A történet felépítése ezáltal roppant különleges.

   A dark academia téma mellett előtérbe kerül a színház, a színjátszás, az LMBTQ téma, aztán még a barátság fontossága és a hazugságok, illetve az igazságok közötti vékony, elmosódó határok.

   A romantika nem tölt be fontos szerepet, inkább csak háttérként szolgál, viszont a szereplők közt kilakuló kapcsolatok, interakciók egyszerűen lenyűgözőek.

   Egyikük sem tökéletes, esendők, gyarlók, emberiek, már-már túlságosan is. 

   Sokszor önzők, a saját érdekeiket helyezik előtérbe és hiába vallják magukat barátoknak, közben mégis lehet érezni a közöttük lévő feszültséget, versengést és titkokat.

   A légkör néha olyan volt, mint a Fame-Hírnév című filmben/sorozatban, illetve musicalben, főleg a kegyetlen versengés és a művészeti iskola miatt.

   A lezárás sokkoló, szinte folytatásért kiált, de ebben az esetben M. L. Rio nem adja meg nekünk és a szereplőknek sem a kellő feloldozást.

   Szigorúan 16 éven felülieknek ajánlom, de azon túl mindenkinek, nemtől és kortól függetlenül, mert végtelenül páratlan, egy cseppet sem mindennapi sztoriról van szó.

   Pár szó a borítóról: A könyv két különböző borítóval jelent meg idehaza. 

   Egy eredetivel, ami sötét tónusú és baljós érzetet kelt a halott kismadárral a középpontban. Én pontosan azért nem ezt vettem meg, mert nem bírtam nézni az ártatlan kis elpusztult állatot.

   Nekem a koponyás, virágos borítós kiadás van meg, ami a Könyvmolyképző sajátja és ami főleg a koponyával, ,,Lenni vagy nem lenni?" jól passzol a Shakespeare tematikához.

   Kicsit ijesztő, morbid, de attól még szép.