Könyvkritika: Stefanie London - A ​tacskó Pradát visel és Alan Alexander Milne - Micimackó

 Sziasztok! :)

   Két, mostanában olvasott kötet rövid, ám annál lényegre törőbb értékelésével jövök.

   Ezek: Stefanie London - A ​tacskó Pradát visel és Alan Alexander Milne - Micimackó.

   Íme:

Stefanie London

A ​tacskó Pradát visel (The Dachshund Wears Prada)

Mancs és New York - Első kötet

Magyar kiadás éve: 2022

Fülszöveg:

Hogy ​kezdesz újra mindent, ha életed legnagyobb baklövését több mint egymillióan tekintették meg?

Gyémántok az örökkévalóságnak? Ugyan már! Internet az örökkévalóságnak, sőt a net maga az örökkévalóság! Isla Thompson közösségimédia-konzultáns ezt a saját bőrén tapasztalja meg, amikor az élő videója virális lesz, de nem azért, amiért kéne. Rémálmaiban egy hónap múlva is kísért a pillanat, amikor tönkretette egy ifjú sztárocska karrierjét, és Manhattan legnagyobb ívben kerülendő munkavállalója lett.

De nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy bujdokoljon, míg elmúlik a virtuális méreg hatása. Ugyanis nemcsak magáért felel, hanem a tizennégy éves húgáért, Daniért is, így muszáj dolgoznia, hogy továbbra is legyen fedél a fejük fölött. Elvállalja hát az első adódó munkát: kutyacsősznek szegődik egy Camilla nevű, csillogó szőrű, ádáz természetű pokolfajzat mellé.

Amikor már egy hete hurcolja kutyajátszóházba, állatmédiumhoz, meg még ki tudja, hova, kezdi gyanítani, hogy a tacskó inkább ugat, mint harap – és ez a gazdájára, Theo Garrisonra is igaz. Islát, aki addig hivatásszerűen próbálta szerethetővé varázsolni az embereket, meglepi, hogy Theo örömmel bújik a harapós természetű remete álarca mögé. Pedig valójában nem kiállhatatlan mizantróp, hanem egy kedves, jó humorú fickó. Ám Isla kizárólag úgy tekinthet rá, mint a munkaadójára. Hiszen ha beleszeretne, vissza kellene húzódnia a férfi világába, a fényűzés bástyái mögé, és akkor lemondhatna az álmairól. Ő azonban jó példát akar mutatni a húgának: arra szeretné tanítani, hogy érdemes kergetnünk az álmainkat, még akkor is, ha ez kockázattal jár…

   Kicsit többet vártam tőle, de azért tetszett.

   Sokszor éreztem vontatottnak, így eléggé lassan haladtam vele.

   Vicces volt, romantikus és itt-ott meglepően erotikus is, amin nem is tudom, hogy miért lepődtem meg, hiszen rajta van a címke.

   Könnyed chick lit sztori, kutyusokkal, valamint a testvéri szeretet fontosságával és a gyász feldolgozásával.

   Isla és Theo remek páros, bár a kémiát nem mindig éreztem közöttük.

   Camilla kutyus olyan, mint Miranda Priestly Az ördög Pradát viselből, igen karakteres eb, akit nem lehet és nem is érdemes mellőzni, elfelejteni. ;)

   Elvileg lesz folytatás, amiben a legjobb barátnő, Scout kerül a középpontba. 

   Remélem az is meg fog majd jelenni magyarul.

   Pár szó a borítóról:  A borító az eredeti kiadás magyarosított változata, előtérben Isla és Camilla kettősével, háttérben pedig New York City, a mindig pezsgő város, történetünk színhelye.

   A rajzolt dizájn különösen tetszik és általa egyedi lesz a könyv.

Alan Alexander Milne

Micimackó és Micimackó kuckója (Winnie-the-Pooh )

Micimackó - Első és Második kötet

Magyar kiadás éve: 1936-tól folyamatosan

Fülszöveg:

Réges-régen valamikor az ősidőkben, de legalábbis múlt péntek előtt, Micimackó az erdőben élt, saját kunyhójában. S ugyanebben az erdőben lakott a fontoskodó Nyuszi, a tudálékos Bagoly, a félénk Malacka, a sértődős Füles, Kanga, a kengurumama kicsinyével, Zsebibabával, no meg a vidám, ugrálós Tigris és persze mindnyájuk szeretett gazdája, Micimackó legjobb barátja: Róbert Gida. Ebben a mesebeli erdőben mindennap történik valami mulatságos vagy izgalmas esemény. Micimackó háborúságba keveredik a méhekkel, elefántfogásra indul barátjával, Malackával, s hőstetteiket szépen zengő versekben énekli meg. Sokszor bajba is keveredik, lévén ő egy Csekélyértelmű Medvebocs, de Róbert Gida, aki már nagy és okos – majdnem hatéves –, mindig mindent rendbe hoz. A hazánkban is hallatlanul népszerű két meseregény Karinthy Frigyes ragyogó fordításában, E. H. Shepard rajzaival jelenik meg újra.

   Egy hirtelen ötlettől vezérelve, valamint Darling Desi olvasmányai alapján rendeltem meg magamnak a Micimackót, ami eredetileg egyszer már a tulajdonomban volt, csak elajándékoztam egy jótékonysági könyvgyűjtésre.

   Régen nem szerettem, emlékszem, hogy amikor kötelező olvasmányként adták fel, akkor szenvedtem vele és egy kicsit sem kötött le, ráadásul édesanyám olvasta fel szinte az egészet.

   Most viszont, évekkel később, felnőtt fejjel, új nézőpontból közelítettem hozzá és így már tetszett, szerettem az egészet.

   Micimackó nekem túl butuska és a legtöbb karakter ilyen, de Füles, Bagoly és Nyuszi nagy kedvenceim voltak régen és most is.

   A fordítás számomra zavaró volt, sokszor megakasztott.

   Azt a kötetet olvastam ami a Micimackó kuckóját is tartalmazza és ebben is sok verses betét található, amiket imádtam.

   Kicsit meglepődtem amikor a Tigrises részhez értem, mert nem emlékeztem, hogy ő egy később bekapcsolódó karakter volt.

   Legjobban azzal nyerte el a szimpátiámat, hogy telis-tele van metaforákkal, elvégre az állatok mind-mind Róbert Gida játékai, amikről Milne különböző meséket költ a kisfiú kérésére.

   Tudni kell olvasni a sorok között, belátni a szöveg mögé és ott megtalálni, felfedezni a valódi jelentést.

   A vége keserédes, Róbert Gidával együtt indulunk el a felnőtté válás útján és búcsúzunk a karakterektől.

   Pár szó a borítóról:  A borító a magyar kiadás sajátja és a piros léggömbben - aminek fontos szerepe van - láthatjuk a karaktereket.