Könyvkritika: Lyndsay Faye - Jane Steele

Lyndsay Faye

Jane ​Steele - Egy gyilkos nő vallomása  (Jane ​Steele)

Magyar kiadás éve: 2018, 2020

Fülszöveg:

Jane ​Eyre alakja újragondolva bátor, hősies sorozatgyilkosként.

Jane Steele, az érzékeny árva előbb gonosz nagynénje és erőszakos kuzinja karmai között szenved, majd egy kegyetlen iskolában, ahol küzdenie kell a puszta túlélésért, amíg el nem menekül Londonba, kínzói holttestét hátrahagyva.

Miután éveken át bujkál a törvény elől, és közben hátborzongató „utolsó vallomásokat” ír a felakasztottak nevében, Jane izgalmas hírekre bukkan egy újsághirdetésben. A nagynénje meghalt, gyermekkori otthonának pedig immár új ura van: Mr. Charles Thornfield, aki épp nevelőnőt keres.

Jane mindenáron ki akarja deríteni, vajon nem ő maga-e a birtok jogos örököse, így álnéven elnyeri az állást, és megtudja, hogy Highgate House-t bámulatosan furcsa új lakók foglalták el: az igéző, de epés Mr. Thornfield, a szikh háborúkat megjárt katonaorvos, valamint jóindulatú, szikh főkomornyikja, Mr. Szárdár Szingh, akinek közös múltja a ház urával mintha sokkal bonyolultabb és sötétebb lenne, mint amilyennek feltüntetik.

Ahogy Jane egyre több vészjósló bepillantást nyer kettőjük erőszakos történetébe, és beleszeret a mogorva, tragikus sorsú Mr. Thornfieldbe, szörnyű dilemmával néz szembe: vajon övé lehet-e a férfi – testestül-lelkestül, minden titkával együtt – anélkül, hogy felfedné előtte a saját gyilkos múltját?

A Jane Eyre rendkívül szórakoztató, nagy sikerű újragondolása.

   Hirtelen ötlettől vezérelve rendeltem meg magamnak ezt a kötetet, mert egy kihíváshoz kerestem gótikus irodalom témájú könyvet, ráadásul a borító nagyon megtetszett.

   Egy cseppett sem mindennapi történetről van szó, ami erős társadalomkritika olyan fontos morális kérdéseket vet fel, mint például: Meg lehet-e bocsátani egy vagy akár több gyilkosságot, hogy ha az áldozat megérdemelte a halált?

   Bevallom, hogy az eredeti, alapul szolgáló művet, a Jane Eyre-t nem olvastam, de ismerem és tudom, hogy miről szól, úgyhogy volt bőven viszonyítási alapom, a fejezetek előtt pedig idézetek voltak a regényből, olyanok amik passzoltak az egyes cselekményszálakhoz.

   A könyv három részre van osztva.

   Az első rész egy hosszú bevezető, ami Jane gyermekkori megpróbáltatásait, hányattatásait mutatja be.

   A második rész átvezetőként szolgál és Jane szerelembe esésést tárja elénk, hogy aztán a harmadik, befejező etapban arról olvassunk, hogy minden kiderül, bár nem teljesen úgy, mint ahogyan azt gondolnánk...

   Kicsit lassan haladtam vele, mert számomra sok helyen túlírtnak bizonyult, főleg valahol a felénél és itt többször letettem, szünetet tartottam, mert úgy éreztem, hogy nem fogom befejezni.

   Aztán csak hajtott tovább a kíváncsiság, szóval folytattam, nem adtam fel.

   Jane szimpatikus, erős karakán főhősnő még annak ellenére is, hogy a halál jár a nyomában és folyton megöl valakit...

   Charles Thornfield olyan, mint Mr. Edward Rochester, telis-tele titkokkal, sötét, fájú múlttal és némi abszurd morbiditással.

   Sőt, igazából az egész történet morbid, a határokat feszegető, elgondolkodtató és megdöbbentő.

   A szikh háborúkról, valamint erről a kultúráról olvasni jó volt, érdekes.

   A mellékszereplők közül leginkább a Highgate House többi lakója, Mr. Szárdár Szingh és Charles nevelt lánya tűnnek ki.

Az írónő

   Az összes karakter nagyon összetett, jól kidolgozott, vannak motivációik, simán együtt lehet érezni velük vagy éppen igazán jól lehet őket gyűlölni.

   Nekem leginkább az volt vele a bajom, hogy dagályos, kissé haladatlan és ez nem igazán tetszett.

   Sokkal jobban szeretem ha egy könyv sok, rövidebb fejezetből áll, mint kevesebb, de hosszabból.

   Jól átjött a régensség korabeli világ, a viktoriánus London, a levelezések és úgy egészében véve minden. Az írói stílus nagyon hasonlított az eredeti klasszikusok világára.

   Egyszeri kikapcsolódásnak tökéletes, Jane Eyre rajongóinak kötelező darab, akárcsak a gótikus irodalmat kedvelőknek.

   Mindenképpen igaz a borítón lévő ajánlás, Jane Eyre némi Dexterrel megspékelve és erre olvasás előtt nem árt felkészülni!

   Pár szó a borítóról:  A borító az eredeti kiadás magyarosított változata és nekem eszméletlenül tetszik, szerintem idén ez lesz az egyik kedvenc borítóm, ha nem a fő-fő kedvencem. Ki tudja?

   A rózsák amik körbeveszik a birtokot, valamint a konflis és persze Jane sziluettje, ezek pedig vérvörösek, így célzatosak is.