Könyvkritika: Susanna Bailey - Vidrahold és Susanna Bailey - Hópehely

 Sziasztok! :)

 

   Két, mostanában olvasott kötet rövid, ám annál lényegre törőbb értékelésével jövök.

   Ezek: Susanna Bailey: Vidrahold és Susanna Bailey: Hópehely.

Susanna Bailey 

Vidrahold    (Otters' Moon)

Magyar kiadás éve: 2023

Fülszöveg:

Luke utálja az életét. Apja csak az új családjával törődik, anyja pedig elhozta őt a nyári szünetre erre az isten háta mögötti skót szigetre, ahol nincs is nyár. A helyiek szóba sem állnak vele, térerő nincs, internet csak elvétve. Luke magányos és iszonyú dühös.

Aztán egy nap találkozik Meggel, aki nagyapjával él egy csónakházban. Az öreg furcsa, ijesztő történeteket mesél, de hát ezek a skót szigetek tele vannak legendákkal.

Amikor a gyerekek megmentenek egy elárvult kis vidrát, és Luke kezdi úgy érezni, hogy az élet nem is olyan pocsék, furcsa és ijesztő kérdések merülnek fel benne. Lehet, hogy amit legendának vélt, nem is az? Lehet, hogy az öböl tényleg veszélyeket rejt? Lehet, hogy épp őrá leselkedik veszély? És egyáltalán, mi az a VIDRAHOLD?!

   Egy hirtelen ötlettől vezérelve vettem meg ezt a könyvet, leginkább a borító és a cím fogott meg, ám aztán a fülszöveg megerősített abban, hogy ezt olvasnom kell.

   Lucy Strange a kedvenc ifjúsági szerzőm, de most már Susanna Bailey is.

   Ez a könyv csodálatos. 

   Egyaránt olvasnia kellene gyereknek és felnőttnek, sőt simán lehetne kötelező vagy legalább ajánlott olvasmány.

   Benne van minden. 

   Fontos értékeket képvisel a barátságról, az ember és az állat közötti kapcsolatról, a családról, valamint olyan drámai dolgokról, mint a gyász, a halál, a magány, a betegség és az árvaság.

   Az írónő szépen ír, a stílusa olvasmányos és jól ért a gyermekek nyelvén.

   Minden szereplőt sikerült megkedvelnem, de legjobban természetesen Luke, Meg és a kicsi vidra, Barka trióját.

   Imádom a vidrákat, az egyik kedvenc állatom, szóval öröm volt olvasni róluk, hiszen a kötet telis-tele volt ismeretterjesztő dolgokkal, de nem olyan szájbarágósan, hanem regényszerűen elmesélve.

   Nem volt könnyű a búcsú, sem Luke és Barka részéről, sem pedig az enyémről. Megkönnyeztem őket, de jó értelemben. :)

   Nagyon jó szívvel ajánlom.

   Pár szó a borítóról:  A borító az eredeti kiadás magyarosított változata és egyszerűen csodálatos.

   Szépen megrajzolt, festménybe illő karakterek és táj, rajta Barka, Meg és Luke, valamint egy sirály és az erdő, a skót táj.

Susanna Bailey 

Hópehely    (Snow Foal)

Magyar kiadás éve: 2019, 2020, 2021, 2023

Fülszöveg:

Csodálatos történet egy eltévedt póni és egy magányos kislány barátságáról. A honvágyról, szülő és gyerek közötti elvághatatlan kötelékről, és az igazi szeretet önfeláldozó erejéről.

A tizenegy éves Amber egy vidéki farmra kerül nevelőszülőkhöz, de hiába körülötte a sok szépség, ő csakis egyetlen dologra vágyik: hogy újra az édesanyjával lehessen. Búskomorságát a nagy hó alól kimentett kiscsikó enyhíti, ám akárhogy dédelgetik az istállóban, a póni nem hajlandó enni. Amber átérzi a csikó szomorúságát, és kitartó szeretetével, gondoskodásával végül sikerül megmentenie őt.

De vajon mi lesz a kiscsikó jövője? Visszakerülhet-e édesanyja közelébe, amire nála jobban már csak Amber vágyik?

A könyvet megjelenése óta máris számos irodalmi díjra jelölték.

   Kedvenc könyvemnek jelöltem ezt és a Vidraholdat is, valamint kedvenc szerzőmnek Susanna Bailey-t. :)

   A Hópehely egy kedves, szívmelengető történet egy rossz sorsú kislány, valamint egy elárvult kiscsikó igaz, mindent felülmúló barátságáról.

   Ebben a regényben is szerettem az összes karaktert, ezt a csodálatos csonka kis családot, akik sokszor nem funkcionáltak megfelelően, de végül mindig megoldották a problémáikat.

   A regény újfent kitért az állatvédelemre, a természetvédelemre és az állatok jogaira, megfelelő gondozására. Ez kimondottan tetszett.

   Elvarázsolt a kis farm, ami telis-tele volt cuki állatokkal, az udvar mögötti erdő, a láp és úgy egészében véve minden.

   Olvasmányos volt, könnyen tudtam vele haladni és persze most is megkönnyeztem, de azért nem adok rá öt csillagot, mert a végét elég elkapkodottnak és lezáratlannak éreztem.

   Nem sok minden derült ki Sunni múltjáról, valamint nem kaptunk egyértelmű választ arra, hogy Amber anyukája végül meggyógyult-e és a kislány visszakerült hozzá, esetleg más család örökbefogadta, mint Cohent vagy itt maradt Ruth, Sam és Grey hármasával?

   Szerintem kiváló ifjúsági regény, jó szívvel ajánlom kortól és nemtől függetlenül. :)

   Pár szó a borítóról:  A borító az eredeti kiadás magyarosított változata és szintén rajzolt, festményszerű, mint a Vidraholdé.

   Rajta a télies, havas táj, de a virágok már a tavasz közeledtét jelzik, középen pedig Amber és Hópehely kettőse.