Könyvkritika: Lucy Foley - Vendéglista és Lucy Foley - Vadászparti

  Sziasztok! :)

 

   Két, mostanában olvasott kötet rövid, ám annál lényegre törőbb értékelésével jövök.

   Ezek: Lucy Foley: Vendéglista és Lucy Foley: Vadászparti.

Lucy Foley

Vendéglista   (The Guest List)

Magyar kiadás éve: 2021

Fülszöveg:

Egy távoli sziget.

Egy halálos meghívás.

A menyasszony – A menyasszony legjobb barátja – A vőfély – Az esküvőszervező – A holttest.

Régi barátok.

Eltemetett viszályok.

Boldog családok.

Titkolt féltékenység.

Tizenhárom vendég.

Egy holttest.

Alig szegik meg az esküvői tortát, máris holtan találják az egyik vendéget. És a vihar tombolva szabadul rá a szigetre, teljesen elvágva a násznépet a külvilágtól.

Mindenki titkol valamit. Mindenkinek van indítéka.

Van egy vendég, aki nem hagyja el élve az esküvő helyszínét…

   Sokkal jobban tetszett, mint anno a Lakás Párizsban, pedig igazából azt is szerettem.

   Olvasás közben határozottan az volt az érzésem, hogy olyan elkerülhetetlen események felé tartunk, amik ha egyszer bekövetkeznek, akkor minden összedől.

   Nagyon izgalmas volt, fordulatos, főleg így, hogy szinte végig nem lehetett tudni, hogy ki is valójában az áldozat és persze a tettes.

   Imádtam a jellemrajzokat, csupa érdekes és megosztó karakter, ki-ki a maga bűnével vagy sötét titkával.

   Szépen-lassan összeállt a kép, kirajzolódott a valóság és valahol megérdemeltnek gondoltam a végső gyilkosságot, valamiféle jogos bűntetésnek, a „tettes" letartóztatását pedig egy régóta érő vezeklésnek.

   Leginkább Olivia és Hannah kerültek hozzám közel, meg a vége felé már Aoife is.

   Jules és Will kettőse undorított, őket nem szerettem, Johnno-t pedig leginkább szántam.

   Imádtam, hogy ugráltunk az időben, a jelen és a múlt között, közben pedig még mindig nem tudtuk, hogy ki az áldozat?!

   Csavaros, most már kicsit jobban értem a Lucy Foley körül kialakult hype-ot.

   Az biztos, hogy Sarah Pearse, Sarah Pinborough és Lisa Jewell mellé ő is bekerült az új, kedvenc XXI. Század kiadó krimiírói közé.

   Bármilyen könyve fog még megjelenni, azt én biztosan elolvasom majd.

   Jól lehetett vele haladni, olvastatta magát, imádom, hogy ezek a könyvek több, kisebb, de rövidebb fejezetekből állnak.

   A helyszín, a szereplők száma a Tíz kicsi néger legjobb jeleneteit, pillanatait idézte. :)

   Pár szó a borítóról:  A borító az egyik eredeti kiadás magyarosított változata és letisztult, egyszerű, a sziget sziluettjével egy kicsit baljós, szóval egyszerűen tökéletes.

Lucy Foley

Vadászparti   (The Hunting Party)

Magyar kiadás éve: 2020, 2022

Fülszöveg:

Az isten háta mögötti vadászlakban, Skócia erdőségeinek mélyén összegyűlnek a régi barátok egy fergeteges szilveszteri partira.

A szépség.

A tökéletes pár.

A rapszodikus alkat.

Az újdonsült szülők.

A hallgatag.

A belvárosi srác.

A kívülálló.

Az áldozat.

Nem baleset volt – gyilkosság történt… barátok között.

   Igen, ezt most megint rekord gyorsasággal olvastam ki, de mentségemre szóljon, hogy nagyon tetszett.

   Nem jobban, mint a Vendéglista és a Lakás Párizsban, de akkor is lekötött.

   Egyszerűen nem tudtam letenni, mert minden fejezet érdekes volt, kinzó függővéggel, így rögtön akartam a folytatást.

   A jellemrajzok megint érdekesek voltak, megannyi karakter, megannyi sötét titok.

   A felállás itt is hasonló, mint a Vendéglistánál. Egy világtól elzárt hely, jelen esetben egy skót vadászház, ahol egy baráti társaság gyűlik össze, de a mosolyok és a sok jópofizás alatt, ott lappang a gyűlölet és a halál.

   Leginkább Heather, Doug és Katie kerültek közel hozzám, velük tudtam a legjobban azonosulni.

Samira, Giles, Nick, Bo és Mark inkább csak mellékszereplők voltak, Julien, Miranda és Emma pedig irritáltak. Őket utáltam.

   Sejtettem, hogy ki lesz az áldozat és a vége előtt már a tettest is gyanítottam, csak éppen a miértjét nem.

   Tetszett, hogy itt sem tudtuk meg azonnal, hogy kit öltek meg, lehetett találgatni, közben pedig nőtt a feszültség.

   Kezdem azt érezni Lucy Foley esetében is, akárcsak Sarah Pinborough-nál, hogy a fülszöveg alapján nehéz kitalálni miről fog szólni a regény, lutri ez is, de a legjobb fajtából.

   Mindenképpen akarok majd még olvasni az írónőtől, remélem bőven lesznek könyvei.

   Pár szó a borítóról:  A borító az egyik eredeti kiadás magyarosított változata és letisztult, egyszerű, a szarvasfej és az agancs sziluettjével egy kicsit baljós, szóval egyszerűen tökéletes.