Könyvkritika: Riley Sager - Akarsz velem játszani?

Riley Sager

Akarsz velem játszani?   (The Last Time I Lied)

Magyar kiadás éve: 2018

Fülszöveg:

A LÁNY ÁLLÍTJA, HOGY ÁRTATLAN.

DE EGYSZER MINDENKINEK SZABAD HAZUDNI.

Emma első nyári tábora volt, messze a szüleitől. Három új barátnőre talált. Nevettek, úsztak, kirándultak, játszottak. És megtanulta tőlük játék közben azt is, hogyan kell hazudni. Aztán a barátnők egy éjszaka örökre eltűntek az erdőben. Emma évekkel később, immár felnőttként nevelőtanári munkát vállal a régi táborban. Itt az ideje, hogy leszámoljon a múlt kísérteteivel. De tényleg olyan jó ötlet visszatérni a tragédia színhelyére? Mert lehet, hogy Emma ártatlansága a legigazabb az összes hazugság közül.

   Az írótól eddig négy könyvet olvastam, ezeknek a linkjeit pedig itt találjátok: Könyvkritika: Riley Sager - Várj, ​amíg sötét lesz, Könyvkritika: Riley Sager - Zárj ​minden ajtót!, Könyvkritika: Riley Sager - Egy ​ház a tónál és Könyvkritika: Riley Sager - Három lány.

   Most pedig érkezem az utolsó, eddig magyarul megjelent RS kötet értékelésével.

   Az Akarsz velem játszani? kicsit olyan volt számomra, mintha az Egy ház a tónál, valamint a Három lány ötvözetét olvastam volna.

   Benne voltak a misztikum, a krimi és a thriller szálak, valamint a múlt megannyi sötét titka, három lány titokzatos eltűnése és egy eleinte naiv és önmagában sem bízó női karakter, aki aztán megoldotta a rejtélyt.

   Ez a könyv egy igazi érzelmi hullámvasút volt és nagyon gyorsan haladtam vele. Olvastatta magát, mert mindig történt valami izgalmas és sokkoló, valami olyan, ami arra késztetett, hogy tovább haladjak vele.

   Évekkel ezelőtt eltűnt három lány a Fülemüle táborból, egyedül Emma maradt meg a négy barátnő közül, aki a mai napig képtelen túltenni magát a múlt eseményein, a bűntudatán és a rettegésén, miközben arra kap lehetőséget, hogy visszatérjen egykori szenvedései helyszínére és végre-valahára utánajárjon, hogy mi is történt valójában.

   Olvasás közben végig az volt az érzésem, az író arra törekszik, hogy elhitesse velünk: Emma elméje beteg, annyira sérült, annyira eltorzult, hogy még maga sem tudja mi igaz és mi nem.

   A folyamatos feszültség, a nyomozás és az, hogy mindenki, de tényleg mindenki gyanús csak még inkább elhitette velem.

   Sok mindenre gondoltam, sok emberre gyanakodtam, szóval a végén lévő utolsó, nagy csavar annyira megdöbbentett, hogy csak úgy kapkodtam a fejemet. Mi van? Leesett az állam.

   Most is két idősíkon követhettük nyomon az eseményeket és a szálak szépen-lassan összeértek, a végére kerek-egész történetet kaptunk, rálátást arra, hogy mi is történt valójában?!

   A lezárás kicsit hirtelen jött, de azért egész jó befejezést kaptunk, szóval remélem, hogy a szereplőink végül nyugalomra és megváltásra leltek.

   Vivian mellett nem mehetek el szó nélkül, mert egy igazi megosztó személyiségnek bizonyult és néha úgy éreztem, hogy nem is Emma, sokkal inkább ő az igazi főszereplő.

   Gonosz, manipulatív, hazug és ezt élvezi, miközben maga körül mindig zűrzavart csinál, bár legyünk őszinték: erre volt oka, no de akkor is...?

   A végére pedig itt van az én Két igazság… egy hazugság játékom, íme:

   Egy: Riley Sager az egyik legjobb krimiíró és bátran ajánlom minden művét, főleg azoknak akik szeretik a végtelenül csavaros sztorikat.

   Kettő: A történet egyáltalán nem azt hozta, amit vártam tőle és igazából nem is tetszett.

   Három: Ha egy feszültséggel és titkokkal teli történetre vágysz, egy olyan regényre, amiben semmi és senki sem az, aminek látszik, akkor ez a te könyved is.

   Pár szó a borítóról:  A borító az egyik eredeti kiadás magyarosított változata és rajta van az Éjfél-tó, valamint a Somfa-ház, ahonnan egy lány, feltehetőleg Emma menekül kétségbeesetten.