Könyvkritika: Riley Sager - Három lány

Riley Sager

Három ​lány   (Final Girls)

Magyar kiadás éve: 2017

Fülszöveg:

Először ​hárman voltak. A sajtó elnevezte őket Túlélő Lányoknak. Quincy, Sam és Lisa – a három lány olyan csapatba tartozott, amelynek senki sem szeretett volna a tagja lenni. Ők voltak az egyetlen túlélői három, egymástól független tömegmészárlásnak.

Aztán ketten lesznek. Amikor Lisa rejtélyes körülmények között meghal, Sam pedig váratlanul felbukkan Quincy lakásán, fordul a kocka. Quincy hamar rájön: igazából semmit sem tud a másik két Túlélő Lányról. Miért kereshette őt Lisa a halála előtt? És mit akar tőle valójában Sam?

Csak egy marad? Quincy egyre biztosabb benne: ő lesz a következő áldozat.

    Az írótól eddig három könyvet olvastam, ezeknek a linkjeit pedig itt találjátok: Könyvkritika: Riley Sager - Várj, ​amíg sötét lesz és Könyvkritika: Riley Sager - Zárj ​minden ajtót! és Könyvkritika: Riley Sager - Egy ​ház a tónál.

   Legutóbb eldöntöttem, hogy elolvasom Riley Sager eddig összes magyarul megjelent könyvét, mert tetszenek az írásai, pedig alapjában véve nem szeretem a thriller, pszicho-thriller és horror műfajú könyveket, ám az ő stílusa valahogy mégis elnyerte a tetszésemet.

   A Három lány című kötetet a Jaminai Könyvtárból kölcsönöztem ki, amikor egy hétig Természetjáró táborban vettem részt az egyik kolléganőmmel és a gyerekekkel.

   Ez a könyv egy igazi érzelmi hullámvasút volt és nagyon gyorsan haladtam vele. Olvastatta magát, mert mindig történt valami izgalmas és sokkoló, valami olyan, ami arra késztetett, hogy tovább haladjak vele.

   A Laura Marshall féle Az ​évforduló után úgy véltem, hogy pont passzolni fog ez a regény, hiszen itt is egy olyan nő szemszögén keresztül követhettük az eseményeket, aki egy brutális tömeggyilkosság egyetlen túlélője volt.

   Pontosabban, mint ahogy azt a cím is mutatja, három ilyen nő a főszereplő, akik megjárták a poklot, látták meghalni a barátaikat, ismerőseiket és egyetlen túlélői voltak a lehetetlennek.

   Felkavaró, gyomorforgató, így tudnám a leginkább jellemezni, de közben mégis érdekfeszítő, izgalmas, megdöbbentő.

   Már többször írtam, hogy Riley Sager férfi létére igen jól ért és jól ír a nők nyelvén, szóval nem lepődtem meg, amikor egy újabb főhősnő került a középpontba, egy PTSD-s, amnéziával rendelkező fiatal nő, aki próbál normális életet élni, de a körülmények újra rákényszerítik, hogy Túlélő Lány legyen...

   Olvasás közben sok mindenre gondoltam, sok emberre gyanakodtam, szóval a végén lévő utolsó, nagy csavar annyira megdöbbentett, hogy csak úgy kapkodtam a fejemet. Mi van? Leesett az állam.

   Most is két idősíkon követhettük nyomon az eseményeket és a szálak szépen-lassan összeértek, a végére kerek-egész történetet kaptunk, rálátást arra, hogy mi is történt valójában?!

   A lezárás kicsit hirtelen jött, de azért egész jó befejezést kaptunk, szóval remélem, hogy a szereplőink végül nyugalomra és megváltásra leltek.

   Quincyt eleinte nem szerettem, valahogy olyan kívülállónak éreztem a saját történetében, aztán megsajnáltam, kicsit féltem tőle, végül pedig drukkoltam neki.

   Most már csak az Akarsz ​velem játszani? című regény maradt, amit biztosan el fogok olvasni, aztán pedig izgatottan várom a további lehetséges magyar kiadásokat.

   Készüljetek fel egy újabb beteg, totál kattant, őrülettel és vérrel átitatott sorozatgyilkosos sztorira, ami rettentő, de közben mégis lebilincselő. 

   Csak erős idegzetűeknek ajánlott. Szóval igazából nem is nekem.

   Pár szó a borítóról:  A borító az egyik eredeti kiadás magyarosított változata, rajta egy sötét erdő, benne egy rohanó, kétségbeesett lány, Quincy, aki itt még nem is tudja, hogy valójában milyen veszély leselkedik rá.