Könyvkritika: Sarah Pinborough - Ne ​higgy a szemének! és Laura Marshall - Az ​évforduló

  Sziasztok! :)

  Két, mostanában olvasott kötet rövid, ám annál lényegre törőbb értékelésével jövök.

  Ezek: Sarah Pinborough - Ne ​higgy a szemének! és Laura Marshall - Az ​évforduló.

Sarah Pinborough

Ne ​higgy a szemének!   (Behind Her Eyes)

Magyar kiadás éve: 2017, 2018, 2021

Fülszöveg:

Tisztelt ​Olvasó! A Ne higgy a szemének! a szerelem sötét oldaláról szól. Arról, hogy megpróbálunk rájönni: ki lehet a másik ember, a szenvedély, a szépség, a szavak mögött. Mert vajon melyikünk őszinte mindenben és mindig, mindenkihez? Főleg ahhoz, akit a legjobban szeret? – Sarah Pinborough

Ebben a könyvben semmi sem az, aminek látszik.

Louise, a fiatal titkárnő talán élete férfijával találkozik egy bárban, de a csók korainak bizonyul, különösen, miután hétfőn a munkahelyén megpillantja új főnökét, Davidet – aki persze nem más, mint a férfi a bárból. És naná, hogy felesége van.

Ami ezután történik, az minden, csak nem megjósolható. Hiába kombinál az olvasó, előbb-utóbb leesik neki, hogy ebben a szokványosnak látszó szerelmi háromszögben igazából semmi sem szokványos. És felesleges lenne arra intenünk, hogy inkább ne kedveljen meg egyetlen szereplőt sem – úgyis képtelen lesz ellenállni. Mígnem egy ponton, amikor a legjobban aggódik majd az illető sorsa miatt, ráébred: nem is őt kellett volna féltenie!

Sarah Pinborough regénye nem egy szerelmes történet, egy krimi és egy thriller szimpla keveréke.

Sokkal félelmetesebb annál. Mert Pinborough regénye elkísér. És nem hagy nyugodni.

Ne higgy ennek a könyvnek!

Ne higgy a szereplőknek!

Ne higgy saját magadnak se!

És történjen bármi, senkinek se áruld el a végét!

   Ne higgy a szemének! ezentúl nemhogy más szemének nem hiszek, de főleg a sajátomnak nem! Mi volt ez? Mi volt ez?

   Nem titok, azért olvastam el, mert mindenhol azt írták és mondták, hogy a vége óriásit üt, még a borítón is rajta van, hogy ne áruljuk el és ez teljesen igaz.

   Rettentő volt, nyomasztó, iszonyatos, feszültséggel teli, félelmetesen manipulatív és valami arcátlanul borzalmas befejezéssel…Nem hiszem el!

   Mégis tetszett, a maga elborult, beteg módján. :)

   Nem bánom, hogy könyvtári példány, mert sajátot biztosan nem fogok beszerezni belőle, engem itt ne kísértsen a polcon! Brrr.

   Egyszer a sorozatot is meg fogon nézni, de még nem most, mert arra megint kell egy külön lelkiállapot, ami most nincs, eltűnt, mert ez az egész felőrölte az idegeimet.

   Csak hápogok, nincs egy értelmes mondatom. Mi volt ez? Mi volt ez? Csak magamat tudom ismételni.

   Több értelemre itt már ne számítsatok tőlem! Megyek becsukom a számat és borzongok tovább magamban, esetleg a fejemet a falba verem…Nahát!

   Pár szó a borítóról:  A borító az eredeti kiadás magyarosított változata és sötét, komor, lélekölő, akárcsak maga a könyv, szóval szuper, illik a történethez.

   A kékes, füstös anyag, szerintem a lélek ábrázolása lenne, a csukott szemek pedig utalnak a cselekményre.

Laura Marshall

Az ​évforduló   (The Anniversary)

Magyar kiadás éve: 2022

Fülszöveg:

Azt hitték, a gyilkosnak nincs indítéka. De ezek a gyilkosságok nem azok, aminek látszanak. 1994. június 15-én Travis Green – férj, családapa, köztiszteletben álló polgár – végigment Hartstead utcáin, és megölte tizenegy szomszédját. Utolsó áldozata a kis Cassie Colman édesapja volt. Az eset huszonötödik évfordulójához közeledve Cassie próbál nem gondolni a múltra – miközben az édesanyja igyekszik felidézni, hogy egyáltalán mi is történt. Aztán az anyja holmija közt Cassie talál valamit, ami azt sugallja, hogy a gyilkosságok nem is azok voltak, aminek hitték. Cassie-nek muszáj beleásnia magát a történtekbe. De van valaki, aki mindent megtesz, hogy a dolgok rejtve maradjanak.

   Hirtelen ötlettől vezérelve kölcsönöztem ki a könyvtárból és nem bántam meg, mert nagyon tetszett.

   Az igaz, hogy kicsit kiszámítható volt, itt-ott rájöttem bizonyos nagy fordulatokra, de a végső, hatalmas csavar azért már rajtam is kifogott.

   Az eleje kicsit lassan indult, túl sok volt számomra az a rész, ahol arról olvashattunk, hogy Cassie milyen rossz anyának tartja magát, de azért megértettem és átéreztem az aggályait, valamint azt, hogy az életébe hirtelen betörő anyaság mennyire megváltoztatta őt, ráadásul úgy, hogy közben mindezzel egyedül kellett megbírkóznia. Sajnáltam szegényt, aztán meg persze ott volt a beteg anyukája is…borzalom!

   A nyomozós szál szuper volt, lekötött és izgalomban tartott.

   Jó volt követni a múlt eseményeit is, ezzel együtt szépen-lassan kibontakozott az egész mészárlás tragikus története. :(

   Felkavaróan hatott, amikor az áldozatok utolsó gondolatait is olvashattuk...

   Megrázó volt és sokkoló.

   Szerintem ez egy kiváló krimi, némi lélektani beütéssel, szóval bátran ajánlom a műfaj kedvelőinek.

   Pár szó a borítóról:  A borító az eredeti kiadás magyarosított változata, rajta egy sárga boríték, aminek a jobb alsó sakrában piros számokkal írták fel 1994. június 15-ét, a dátumot, amikor Travis Green ámokfutásba kezdett.

   Visszafogott, egyszerű, de roppant találó.