Képregény ajánló: Dan Lockwood (szerk.) és H. P. Lovecraft - Lovecraft ​antológia 1.

H. P. Lovecraft

Dan Lockwood (szerk.)

Lovecraft ​antológia 1. (The Lovecraft Anthology 1.)

Lovecraft ​antológia duológia - 1. kötet

Magyar kiadás éve: 2021

Fülszöveg:

„Mert ami felemelkedett, újra elsüllyedhet…”

A természetfeletti horror atyja, Howard Phillips Lovecraf képzeletének legsötétebb bugyraiból bukkant elő az a hét történet, amit ebben a képregénygyűjteményben találunk. Legyen szó akár az éj sötétjében suttogó kozmikus rettenetről, akár a tengerek mélységeiben támadt nyugtalanító mozgolódásról, Lovecraft elbeszélései a mai napig felkavarnak bennünket. Jelen képregényünk pedig még valóságosabb életet lehel a horror nagymesterének ezen legismertebb írásaiba.

„…és ami elsüllyedt, újra felemelkedhet.”

   Eddig a Stranger Things és Olümposzi história képregények ajánlója és kritikája volt a blogon, Howard Phillips Lovecraft írásaiból pedig két Helikon Zsebkönyvet olvastam, az Onnan ​túlról és az Árnyék ​Innsmouth fölött címűeket.

   Nagyon szeretem Lovecraft írásait, mert a Cthulhu-mítosz és az egész Nagy Öregek legendája sokrétű, igaz számomra kissé követhetetlen, hiszen a szerző nem igazán írt egybefüggően ezekről a lényekről, inkább kisebb novellák és kisregények tarkították az általa megalkotott legendákat.

   A Szukits Lovecraft antológiája egy teljesen spontán rendelés útján került hozzám, amikor is a Molyon létrehoztam egy kihívást az író műveiről.

   Nagyon meglepődtem, hogy az utolsó példányok egyike, ráadásul amikor megérkezett olyan szépen be volt csomagolva egy hatalmas dobozba, telis-tele térkitöltő pufikkal, hogy eleinte nem is mertem hozzányúlni.

   Aztán megláttam, hogy milyen hatalmas, nem tipikus könyv és képregény méret, hanem sokkal nagyobb, A4-es formátumú, ráadásul van rajta egy fedő borító, ami alatt egy másik kinézet van.

   Összesen hét történetet tartalmaz. 

   Ezek a: Cthulhu hívása, A sötétség lakója, Rémület Dunwichben, Szín az űrből, Árnyék Innsmouth fölött, Patkányok a falban és a Dagon.

   Érdekesség még, hogy mindegyik sztorit más-más alkotó rajzolta és más-más szerző dolgozta át, így nem találni benne két egyforma vagy hasonló művet.

   A legjobban annak örültem, hogy a kedvenceim is helyet kaptak benne, ami ugye a Cthulhu hívása és az Árnyék Innsmouth fölött. 

   A kezdő és alapozó novella a Cthulhu hívása, eredetileg innen indult minden, ebből nőtte ki magát igazán a szerző űristeneinek/szörnyeinek világa, holott közel sem az első elbeszélés volt velük kapcsolatban.

   Az Árnyék Innsmouth fölött kisregény egy hideglelős, titokzatos város cseppet sem mindennapi lakóiról mesél és egy arra tévedő, balsorsú utazóról. 

   Nagyon tetszett a Rémület Dunwichben, a Szín az űrből és a Dagon. Ezeket eddig még nem olvastam, nem is ismertem őket, de hozták a jól ismert hideglelős, gótikus, folk horror hangulatot.

   Nálam kilóg a sorból a Patkányok a falban, mert azt már novellaként sem szerettem és itt sem tetszett, de A sötétség lakója címűnél meg a rajzolás nem nyerte el a tetszésemet, még maga a szöveg teljesen. Biztosan el fogom majd olvasni, hogy teljes képet kapjak róla.

   Lovecraft a fantasy, a dark fantasy, a horror, sci-fi, a gótikus irodalom illetve a weird fiction műfajaiban alkotott. 

   Írásai egyszerre groteszkek és ijesztőek, közben pedig roppant érdekesek, kalandosak, telis-tele gonoszsággal, a mindenhol leselkedő halállal, őrült gyülekezetekkel, gyilkosságokkal és tébollyal,  elveszett városokkal, titokzatos könyvekkel, valamint a lappangó mágiával, bálványokkal, szobrokkal és szektákkal.

A második kötet vajon mikor jön magyarul?

   Tetszettek a tudományos, valamint régészeti hátterek, a földrajzi utalások, valamint a végtelen, sötét űr misztikumának rejtelmei és persze az, hogy eddig még nem kaptunk egyértelmű választ: szörnyekről vagy istenekről van szó, esetleg valami még rettentőbbekről?

   Ez egy roppant összetett világfelépítés, amit bizony egyáltalán nem kell alábecsülni és megköveteli, hogy minden alkotóelemét olvassuk, ismerjük, különben bizonyos eseményeket, utalásokat, helyszíneket nem fogunk megérteni. 

   Ilyen például az oly sokat emlegetett elborzasztó könyv, a Necronomicon, Arkham városa, maga Cthulhu, a Nagy Öregek, a Külső Istenek, az Ősistenek vagy például a Miskatonic Egyetem, R'lyeh és így tovább.

   Lovecraft kissé dagályosan ír, kevés párbeszéddel és jó sok leírással, ebben a képregényben viszont ez nem állt fent, éppen ezért teljesen lekötött és még jobban megszerettette velem ezt a különleges, ijesztő, de mégis érdekes és vonzó világot.

   Az biztos, hogy Lovecraft sokakra hatással volt, új alműfajokat teremtett, más írók és alkotók vitték tovább a munkásságát, amit teljes mértékben megértek.

   Megmutatta és új szintre emelte az iszonyat fogalmát.

   Már csak egy kérdésem van: Miért nem jelent még meg a második kötet? :O

   Pár szó a borítóról:  A borító az eredeti kiadás magyarosított változata és mint azt már fentebb is írtam, két részből áll.

   A védőborítón maga H. P. Lovecraft és a háttérben Cthulhu, ez olyan sötétkék és baljós.

   Alatta pedig szerintem Zadok Allen, aki Cthulhu alakú pipafüstöt fúj, mögötte pedig Innsmouth városa?

   Mind színvilágában, mind ábrázolásban ez illik jobban a képregényhez.