Könyvkritika: Ruth Hogan - A ​piros cipellős Sally bölcsessége és Ruth Hogan - Az ​elveszett tárgyak őrzője

 Sziasztok! :)

 

   Két, mostanában olvasott kötet rövid, ám annál lényegre törőbb értékelésével jövök.

   Ezek: Ruth Hogan - A ​piros cipellős Sally bölcsessége és Ruth Hogan - Az ​elveszett tárgyak őrzője. 

Ruth Hogan

A ​piros cipellős Sally bölcsessége  (The Wisdom of Sally Red Shoes)

Magyar kiadás éve: 2019

Fülszöveg:

Néha a legváratlanabb helyen kötött barátság adja vissza az életbe vetett hitet

Mása mindennap vízbe fullad. Vagy legalábbis majdnem. Az egykor vidám, független asszony életét tizenkét évvel ezelőtt örökre megváltoztatta egy tragikus esemény. Azóta a szabad idejében egy közeli viktoriánus kori temető sírjai között sétál, vagy a városi uszodában, a víz alatt keres menedéket a külvilág zajai és a lelke fájdalma elől.

Egy nap azonban véletlenül találkozik a sírkertben egy hóbortos, ám csodálatos hanggal megáldott, piros cipellős idős hölggyel, aki varjakat etet, és énekel a madaraknak. A két, első látásra teljesen különböző nő között hamarosan barátság szövődik, és a bölcs Sally mentőövet dob Másának, aki újra megtanulja értékelni az életét.

   Úristen, ez a könyv!

   Annyira féltem tőle, pedig már évek óta szemeztem vele és az írónő másik kötetével is, de valamiért mégis mindig elvetettem, hogy megvegyem és elolvassam.

   Aztán most egy bolti forgó állványon és a Líra nyári akciójában engedtem a kísértésnek és milyen jól tettem.

   IMÁDTAM. :)

   Nem lett a kedvencem, de annyi érzelmet kiváltott belőlem, mint könyv még soha. Sírtam, nevettem, elborzadtam és örültem. Te jó ég!

   Lehet morbid leszek, de a temetős részek tetszettek a legjobban, mert hasonlóan Másához, engem is megnyugtatnak valamiért a temetők és érdekelnek, hogy milyen élettörténetek lapulnak egy-egy sírkő alatt. Nem vagyok bolond, legalábbis nem érzem magam annak, de amikor kimegyek a temetőbe a szeretteimhez, én is békét érzek, nem gyászolok, inkább a jó dolgokra, a jó emlékekre fókuszálok.

   Annyi karakter volt ebben a kötetben, annyi érdekes ember, sors és életút, csodaszép leírások, mesés párbeszédek.

   Néha kicsit vontatott, máskor meg képtelen voltam letenni.

   Az biztos, hogy mély nyomott hagyot bennem és rengeteg megválaszolatlan kérdést, amikre már  sosem kapunk választ.

   Megkérdeztem a kiadót, hogy terveznek-e még valamikor megjelentetni a szerzőtől, de sajnos azt a válasz kaptam, hogy nem. Ezen nem lepődtem meg, mert szerintem nem találta meg a közönségét, nyitottnak kell lenni és kicsit őrültnek, hogy ez valóban elnyerje a tetszésünket.

   Engem szerintem jókor talált meg.

   Életszagú, roppant reális és végtelenül megható. A kutyusért plusz pont.

   Egyébként szerintem ez a könyv, az Esznek- e a halottak epertortát? felnőtt változata.

   Alig várom, hogy olvassam Az elveszett tárgyak őrzőjét.

   Pár szó a borítóról:  A borító valami eszméletlen csodás. *_*

   A kiadó sajátja és habár próbálja utánozni és hű maradni az eredetihez, azért sok mindenben különbözik tőle.

   A szimbólumok, mint például a mentőöv vagy Sally piros cipellői persze itt is metalálhatóak.

Ruth Hogan

Az ​elveszett tárgyak őrzője  (The Keeper of Lost Things)

Magyar kiadás éve: 2018

Fülszöveg:

Ha ​londoni sétáikat felidézve eszükbe jut egy görnyedt alak, aki a fejét lehajtva a járdákat és a csatornalefolyók környékét kutatja, akkor önök minden bizonnyal Anthony Peardew-val találkoztak. A férfi harminc évvel ezelőtt elveszített egy medált, amelyet a menyasszonyától, Therese-től kapott. Ugyanazon napon a sors váratlanul elragadta tőle a szeretett kedvest is. Ettől kezdve Anthonyt csak a remény élteti: ha sikerül rátalálnia az ékszerre, talán élete tragédiáját is egy csapásra semmissé teheti. Magányában az elvesztett, olykor jelentéktelennek látszó tárgyak gyűjtése mellett novellák írásával tölti ki napjait. Megszállottan dolgozik talált kincseinek különleges történetein. Házvezetőnője, a hányatott sorsú Laura maga is szinte egy Anthony megmentett darabjai közül. Idővel az ő feladata lesz, hogy a gondosan katalogizált tárgyakat visszajuttassa az eredeti tulajdonosukhoz. Be kell azonban látnia, hogy nem zárkózhat be örökre az író dolgozószobájába, ki kell használnia a kínálkozó lehetőségeket, hogy otthonossá tegye a saját életét.

Ruth Hogan zseniálisan megkomponált történetében a fantasztikum és a valóság egymásba játszó szálai megható 21. századi mesét alkotnak. Az elveszett tárgyak őrzője az újrakezdés ígéretét hozza az elveszetteknek, és reményt ad az örök keresőknek.

   Ezzel a kötettel kicsit lassabban haladtam, mint A piros cipellős Sally bölcsességével, ennek pedig az volt az oka, hogy nem annyira szeretem a mágikus realizmussal foglalkozó köteteket, ráadásul a kétféle szál, a múlt és a jelenbéli, valamint a fejezetekbe ékelt novellák nehezítették a haladást.

   A novellák tetszettek, főleg amikor kiderült, hogy tulajdonképpen mind igaz.

   Ahogy haladtam előre a történettel úgy sikerült megbarátkoznom ezzel a fantázia és a realista világot is súroló kötettel. :)

   Nagyon szerettem Laura, Freddy és Napsugár trióját, valamint örültem, hogy ebben a regényben is főszerep jutott több kutyának.

   Egyszerűen jó volt olvasni, annyira jól esett a lelkemnek.

   Az alapötlet zseniális, az elveszett tárgyak visszajuttatása, a weboldal és úgy igazából minden.

   Imádtam amikor valóra vált végre a szellemek címke, nem úgy mint A klub című thrillernél.

   Valóban voltak szellemek, némelyikük sokkal lényegesebben, még másoknak inkább csak az emléke kísértett.

   Napsugár megérzései is hozták a mágikus realizmus műfaji sajátosságait, neki volt valami megmagyarázhatatlan hatodik érzéke. Tetszett, hogy ezt később mindenki magától értetődőnek vette és nem csodálkoztak rajta.

   Ruth Hogan stílusa lenyűgöző, a karakterei érdekesek és valóban élnek.

   Annyira sajnálom, hogy a General Press lemondott a további kiadásairól. :( 

   Szuper lenne ha más kiadó felkarolná, mert annyira olvasnék még tőle. Egyszerre lírai szépirodalom és mesébe illő fantasztikum.

   Nagyon ajánlom.

   Pár szó a borítóról:  A borító most is valami csodálatosan szép, imádom mindkét kötetét.

   Ez is hasonlít kicsit az eredeti kiadáséhoz és a történetre jellemző szimbólumok itt is megtalálhatóak.

   Ilyenek például a rózsák, a kék gomb, a katicabogár, a kulcs, a puzzle darabka és persze a nyaklánc is.