Könyvkritika: Robin Stevens - Halálos tűzijáték

Robin Stevens

Halálos tűzijáték  (Jolly Foul Play)

Úrilányok nem gyilkolnak sorozat - 4. kötet

Magyar kiadás éve: 2024

Fülszöveg:

Daisy Wells és Hazel Wong a vakáció után visszatér a Deepdean Leányiskolába, ahol rengeteg újdonság várja őket. Új diákvezére lett az intézménynek, aki saját követőiből választja ki az új prefektusokat, a végzős évfolyam öt legutálatosabb diákját. Elizabeth Hurst és az Ötök mindenkit rettegésben tartanak, borzasztó büntetéseket találnak ki azoknak, akik nem hajlandók betartani a szabályaikat.

Az Örömtüzek Éjszakáján, az ünnepi tűzijáték után azonban Elizabeth Hurstöt holtan találják. De vajon ki ölhette meg? Sok ellensége volt, mert rengeteg titkot tudott – ezeket egy füzetbe jegyezte fel, melynek lapjai a halála után itt-ott előbukkannak, óriási riadalmat okozva a diákok körében.

Daisy és Hazel nyomozni kezdenek, de közben a barátságuk is veszélybe kerül. Vajon sikerül összefogniuk és megtalálni a tettest?

   Az első, második és harmadik kötetről szóló értékeléseimet itt tudjátok elolvasni: Könyvkritika: Robin Stevens - Hova ​tűnt Miss Bell?, Könyvkritika: Robin Stevens - Egy ​kis arzént a teába?, Könyvkritika: Robin Stevens - Első ​osztályú gyilkosság.

   A Halálos tűzijáték immáron az Úrilányok nem gyilkolnak sorozat negyedik kötete magyarul és nagyon remélem, hogy mindegyik részt elhozza majd nekünk a Manó Könyvek, mert imádom ezt a sorozatot.

   Most is teljes kikapcsolódást nyújtott, hozta a jól ismert Agatha Christie hangulatot, a klasszikus krimik báját és izgalmát, valamint sok humorral is szolgált.

   Daisy és Hazel visszatérnek negyedik évükre a Deepdean Leányiskolába, ami most már cseppet sem az a feddhetetlen múltú intézmény, hiszen elkövettek itt már gyilkosságot egy tanár ellen, most pedig hihetetlen, de igaz, egy diákot ölnek meg.

   Guy Fawkes éjszakáján jól fejbe kólintják Elizabeth Hurst tanulót, a prefektusok vezetőjét, azt a lányt, aki rettegésben tartotta az egész iskolát, de ez még nem minden...

   Itt jön az a kicsit modern csavar, hogy Elizabethnek volt egy Botránykönyve, egy amolyan Regina George féle Burn Bookja - magyarul most nem jut eszembe a neve, bocsi - amibe leírt minden mocskos és halálos kis titkot a többi diákról, ezeket pedig a megölése után valaki elkezdi szépen-lassan kiszivárogtatni.

   Szóval a Wells és Wong Nyomozóiroda és segítőik újra akcióba lendülnek, hogy megtalálják a gyilkost és a rosszindulatú tolvajt, miközben többen is eltűnnek a suliból, ráadásul semmi sincs rendben a barátnők között sem...

   Daisy-t most megint nem szerettem annyira, újra kijött az önző, sértegető énje, Hazel viszont nagy kedvencem és a közte és Alexander között alakuló romantikus? szál is egyre inkább tetszik.

   Bevallom, hogy nem sikerült rájönnöm a tettes kilétére, engem most sikerült félrevezetni, így meglepett a végkifejlet, ami miatt csak még jobban szerettem ezt a regényt.

   Újfent Hazel volt az elbeszélőnk, tőle tudtunk meg mindent erről a szörnyű bűntettről.

   A kötetben most is találunk térképeket, méghozzá az iskoláról, valamint egy listát az összes szereplőről, ami újfent a segítségemre volt az olvasás és a nyomozás terén.

   A regény végén szószedet található bizonyos fogalmakról, ez is roppant hasznos és kicsit vicces.

   Egy olyan regényt kaptunk, ami kellőképpen leleményes, jó humorral megáldott, nem mellesleg pedig megannyi érdekes szereplő tarkítja és még több titok, hazugság és lopás is.

   Izgatottan várom a folytatásokat, a Wells és Wong Nyomozóiroda további eseteit. Úgy érzem, hogy ezekkel a könyvekkel egyszerűen nem lehet mellélőni.

   Pár szó a borítóról:  A borító az egyik eredeti kiadás magyarosított változata, a könyv ráadásul élfestett, minden oldalon sárga színben pompázik.

   A lapokat most nem kellett szétfejteni, ez plusz pont.

   Hazel és Daisy kettősét figyelhetjük meg, valamint a különböző nyomokat és a sztorira utaló jelképeket, mint például a tűzijáték, a csillagszóró, a hokiütő, a töltőtoll és a prefektusi jelvények.

   Roppant tetszetős, illik a kötethez.