Sorozat kibeszélő - Újságoslányok

 Sziasztok! :)

   Ezen a hétvégén Paper Girls vagyis Újságoslányok sorozatmaratont tartottam, hiszen 2022. július 29-én került fel a 8 epizód az Amazon Prime Video kínálatába.

   Semmit sem tudtam erről a sztoriról, teljesen ismeretlenül kezdtem el nézni, még az előzetest sem láttam, csupán pár ajánlót a Molyon a képregényekől, ahol sokan hangoztatták, hogy kitűnő Stranger Things pótlék lehet belőle. ;)

   Jelentem, ez nálam egész jól megvalósult. Persze még véletlenül sem érhet az ST nyomába, ám nem szándékozom összehasonlítani a kettőt, pedig tényleg vannak azonos dolgok. 

   Pédául a kölyök szereplők, ez esetben négy lány, biciklivel, akik a Halloween utáni kora hajnalban - a címhez méltón - az újságokat hordják ki. 

   1988-ban járunk, a sorozatban és a képregényekben egyaránt.

   Aztán teljesen más irányt vesz a cselekmény, hiszen a középpontba az időutazás kerül, robotok, dinoszauruszok és egy háború, amit a jövőből jött katonák és az ellenük lázadók vívnak különböző korokban, időkben.

   Miközben néztem a részeket, az volt az érzésem, hogy a Stranger Things lett keverve a Terminátorral, a Doctor Who-val és Az Adam-projekt című filmmel. 

   Azt azért mindenképpen tisztáznunk kell, hogy az Újságos lányok jóval előbb piacon volt már képregény formájában, mint a Duffer tesók alkotása, szóval lehet, hogy pár ötletet inkább ők vettek át innen. ;) Ki tudja?

   A négy lány, Erin, Mac, Tiff és K. J. teljesen különbözőek, totális ellentétei egymásnak és lehet, hogy ha nem ugyanazt a munkát végeznék, akkor sosem állnának szóba egymással...sőt biztos.

   A váratlan időháború okozta kalamajka azonban összekovácsolja őket, igaz barátok lesznek, egy elszánt csapat, akik kezdetben csupán csak haza akarnak jutni, ám végül valami teljesen más, egymás és a világ megmentése lesz a céljuk. Közben pedig összekuszálják a jövőt, a múltat és az éppen aktuális jelent. Mindig ott okoznak galibát, ahol éppen vannak.

   Igazából sem könyvben, sem pedig filmen nem szeretem az időutazós sztorikat, mert valahogy sosem értem őket teljesen, de itt minden jól el van magyarázva, a paradoxonok, az idősíkok, a mindenféle tettek következményei és úgy egészében véve, maga az időutazás sem tűnik annyira bonyolultnak, habár a fizika szabályait szerintem egyáltalán nem tartják be.

   Azt például még én is tudom, hogy elméletben ha bármikor találkoznánk önmagunkkal az súlyos kataszrófa lenne, a világvégét jelentené, - lásd az Esernyő Akadémia - itt viszont Erin, K. J. és Tiff is megismerik felnőtt változataikat.

   A hangsúly pedig pontosan ezen van. 

   A sci-fi sokszor szinte mellékes, hajlamosak vagyunk elsiklani felette, mert a középponban inkább a karakterdrámák állnak, maga a felnőtté válás folyamata.

   A gyermekkori elvárásaink önmagunk felé, az álmaink, az elképzeléseink és a hidegzuhanyként érő, sokszor sokkolóan borzalmas valóság. Az önismeret, az önmegvalósítás és persze a halál.

   Az én kedvencem egyértelműen a vadóc, magabiztos és vagány Mac volt, az ő szála kötött le a legjobban és rázott meg teljesen. Drukkolok neki...

   Aztán szerettem még K. J.-t, aki nem találta a helyét a bőrében, kereste az útját és egy csodaszépen felvezetett szerelmi szállal talán meg is találta azt...remélem.

   A zenéket imádtam, a látvánnyal sem volt gondom, nem szoktam belekötni a CGI minőségébe.

   Első évadhoz érdemes módon rengeteg mindenre nem kapunk választ. A befejezés falkaparós függővég.

   Bőven sok a nyitott kérdés, habár egy-egy elszólásból, utalásból azért lehet sejteni bizonyos szereplők útját, jövőjét.

   Nagyon bizakodok, hogy lesz második és sokadik évad, mert óriási potenciált látok ebben az egészben. Felkeltette az érdeklődésemet, szóval igyekszem majd a képregényeket is sorra keríteni.

   Jó szívvel ajánlom a Stranger Things, a 80-as, 90-es évek, a sci-fi és időutazós történetek rajongóinak, valamint azoknak, akik szeretik az erős, független, szépen-lassan hőssé avanzsáló női karaktereket.