Filmajánló: Thor - Szerelem és mennydörgés

 Sziasztok! :)

   Az előző Thor film egyben az első hivatalos Filmajánló volt anno a blogon, amit ezen a linken akár el is tudtok olvasni, meg is tudtok nézni.

   Vasárnap voltunk a moziban és végre-valahára mi is beültünk a legújabb Thor kalandra, aminek az előzetese egy igazán elborult kalandot ígért.

   Taika Waititi másodszorra rendezett az MCU-nak és egyben ez volt a második Thor filmje.

   Sokan kritizálták, hogy túlságosan humoros, komolytalan irányba vitte el az északi mitológia isteneinek és harcosainak franchise-át, de nekem ezzel már a Ragnaröknél sem volt gondom, így igazából most sem.

   A Szerelem és mennydörgés többek között azért nyerte el a tetszésemet, mert A galaxis őrzői szerepeltek benne. Nem sokat, ez igaz, de akkor is benne voltak és vicces jeleneteket köszönhettünk nekik. Főleg Űrlord és Thor között működött az elleséges, de cuki bromance kémia. :D

   Visszatérésekből, cameokból aztán nem volt hiány, hiszen a Hatalmas Thorként már eleve főszerepet kapott Dr. Jane Foster, aztán újra láthattuk Lady Sifet, Darcyt, Dr. Erik Selviget és még sorolhatnám.

   Valkűr nemes, ám kissé türelmetlen uralkodóként jelent meg, Korg pedig Thor legjobb barátjaként.

   A játékidő igen rövidnek tűnt egy átlag Marvel filmhez képest, az a 120 perc hamar elrepült és emiatt sok mindenre nem került akkora hangsúly.

   Jane betegségén sem volt kellő figyelem, a személyes drámája sajnos eléggé háttérbe szorult, le lett egyszerűsítve. :(

   Gorr, az Istenölő szerepében a zseniális átalakulót Christian Bale-t köszönthettük, de pont az volt az egyik legnagyobb gondom, hogy ő vajmi kevés játékidőt kapott, pedig zseniális szupergonosz, valódi, érthető célokkal, tragikus múlttal.

   A kinézete nem zavart annyira, mert azt a készítők még egy külön cikkben megmagyarázták, hogy miért lett kevésbé képregényhű, de kimondottan elenyésző mértékben szerepelt, a hozzá kerülő Halálpallos eredete pedig teljesen át lett írva, valami más magyarázatot kapott.

   Az Árnyékbirodalom és szörnyei viszont tetszettek. Látványosak voltak, ijesztők és emlékeztettek a szimbiótákra, valamint sokszor olyan volt, mintha H. P. Lovecraft írásaiból másztak volna elő.

   A humor-faktor végtelenül erős, a nézőtéren mindenki, de tényleg, mindenki nevetett. Mi is. 

   A poénok hatalmasat szóltak, kitűnően oldódott a feszültség. Még a főgonosznak is akadtak megmosolyogtató húzásai és beszólásai.

   A színészekkel elégedett voltam, szerintem mindenki a maximumot nyújtotta. 

   A látvány első osztályú és roppant módon hajazott A galaxis őrzői lazaságára, ami nagyon jót tett az egész filmnek. Voltak menő aláfestő zenék, sokféle Guns N' Roses nóta.

   Imádtam a sikoltozó kecskéket, valamint azt, hogy a Vihartörő és a Mjölnir valódi személyiséggel, értelemmel és érzelemmel felruházott tárgyakként lettek ábrázolva.

   A Mindenhatók városa, a sokféle isten és isteni eredetű lény, szintén fantasztikusan hatott, valamint tökéletesen megmutatta és alátámasztotta azt, hogy Gorr miért is akarja minden halhatatlan halálát. Bevallom, legtöbbször simán egyetértettem vele és a tetteivel.

   A Russel Crowe féle Zeusz ugyanolyan kicsinyesnek és nemtörődömnek bizonyult, mint az eredeti mítoszokban. A színész lubickolt a szerepben, szinte jutalomjáték volt ez a számára, akárcsak Matt Damon, Sam Neill, Mellisa McCarthy és Luke Hemsworth négyesének, akik a ripacs asgardi színészgárdát keltették életre.

   Az Öröklét és annak birodalma megannyi érdekes kérdést vetett fel és teljesen új, rejtélyes távlatokat nyitott az MCU jövőjében.

   Számomra még mindig a Ragnarök a kedvenc Thor film, azt valahogy nem tudta a rendező überelni, még A galaxis őrzőivel sem, de mindent összevetve: szerettem, jókat derültem rajta, bár azt elismerem, hogy a poénok néha túlságosan is fárasztottak, Korg szinte teljesen feleslegesnek bizonyult, a karakterdrámák pedig inkább elsikkadtak, ám a vége azért még reményt adott és meggyőzött, hogy Szerelemnek és Mennydörgésnek egyaránt van helye a MCU berkein belül. ;)

   Nézzétek.