Könyvkritika: Pepper Winters - Pennyk

Pepper Winters

Pennyk  (Pennies)

Dollár sorozat - 1. rész

Magyar kiadás éve: 2022

Fülszöveg:

Valamikor régen egy tizennyolc éves pszichológushallgató voltam.

Ma már egy férfi tulajdona vagyok.

Mióta két éve elraboltak és eladtak, zúzódások borítják a testemet. Némaságba burkolózva szenvedek, de nem vagyok hajlandó megtörni.

Nem és nem.

Egészen addig, míg meg nem ismerem Őt. Elder Prestet, az egyetlen embert, aki amikor rám nézett, tényleg engem látott. Az egyetlen embert, aki még a gazdámnál is kegyetlenebb. Olyan okokból akar engem, melyeket nem érthetek. Kibérel egy éjszakára, majd otthagy. Aztán visszatér. És onnantól fogva még bonyolultabbá válik az életem.

Egy elrabolt és eladott lány sokkoló és kegyetlen története.

Csak erős idegzetűeknek!

   Valóban igaz a fülszöveg utolsó mondata: ,,Csak erős idegezűeknek!", habár én magam egyáltalán nem vagyok az, ez a könyv akkor is tetszett és elvarázsolt. Minden borzalmával és minden szépségével együtt.

   Féltem tőle, mert anno E. K. Blair - Bang című kötetét abbahagytam, egyszerűen nem bírtam végigolvasni, ez pedig nagyon hasonló ahhoz.

    A Pennyk esetében is így volt, viszont egyik nagy előnye, hogy nincs annyira részletezve, mint a Bang, sok minden az olvasó fantáziájára van bízva és ha megtanulunk vagy legalább megpróbálunk elvonatkoztatni egy kicsit, akkor máris ,,jobb".

   Persze félre ne értesetek, nem az mondom, hogy dugjuk a homokba a fejünket, mert akkor könnyebb lesz minden, sőt.

   Ez a könyv figyelemfelkeltő, tabudöngető, ám közben mégis erős társadalomkritika. 

   Kiáll a nők mellett, pontosan úgy, hogy megmutatja, milyen borzalmasan bánnak velük, mi lesz azoknak a sorsa, akik eltűnnek és akiket elrabolnak, majd eladnak :(

   Roppant nyomasztó, szókimondó, ráadásul nyers és agresszív módon, de beránt, megüli az ember gyomrát, tönkreteszi a lelkét és aztán nem ereszt.

   Romantikát ebben egyáltalán ne keressünk és az írónő figyelmeztetésével egyetértve: ne várjuk, hogy Elder, a férfi főszereplő, majd megmenti Pimlicót, mert ez bizony nem teljesen így lesz.

   Kimondottan gyorsan haladtam az olvasással, mert egyszerre akartam a végére érni, ám közben legszívesebben már ezzel a kötettel párhuzamosan olvastam volna a folytatásokat.

   Csak remélni merem, hogy a további részek meg fognak majd jelenni magyarul. 

   Szigorúan 18 éven felülieknek ajánlom, hiszen jócskán előtérbe kerül benne a nemi erőszak, a szexuális perverzió ezernyi formája, a fizikai és lelki terror, a rabszolgaság, a bántalmazás, a BDSM és sajnos a gyilkosság is.

   Mondjuk némelyik gyilkosságot az ember megérdemeltnek foglya majd érezni, ezt garantálom...

   A karakterekről csak annyit, hogy nincsenek sokan, de így is bőven kitöltik ezt a 360 oldalt.

   Tasmin/Pimlico, Istenem szegény lány! Nem találok szavakat a bátorságára, a kitartására, arra, hogy nem adja fel. Ha én olyan helyzetbe kerülnék, - még belegondolni is iszonyatos! - mint ő, biztosan meghalnék pár nap alatt. Összeroppannék, nem bírnám.

   Pimlicót testileg és lelkileg egyaránt megtörik, megalázzák, megerőszakolják, bántalmazzák, éheztetik, mégis megőrzi a józan eszét. Mindent elvesznek tőle. A Gazdája szemében egyik pillanatról a másikra, megszűnik embernek lenni. 

A kép forrása

   Az számomra egy kicsit irreálisnak hatott, hogy amikor lehetősége adódott, akkor sem szökött meg, ölte meg a Gazdáját, de tisztában vagyok vele, hogy akkor nem lettek volna folytatások.

   Elder...sokan dicsérik őt, a Molyon is olvastam, hogy imádják vagy utálják, ez a két véglet van egyelőre, ám most még nem tudtam neki teljes szívemből bizalmat szavazni. Ahhoz mindenképpen el kellene olvasnom a folytatásokat. Érdekes, sötét és titkokkal teli szereplő, akiben bőven van potenciál, ez biztos. Néha kedves, néha pedig félelmetes. Kiismerhetetlen.

   A Gazda, Alrik...hűha. Ide most olyan szavakar írnék, amik nem tűrnek még online nyomdafestéket sem. Maradjunk annyiban, hogy egy elmebeteg őrült és a haverjai szintén. 

   Undorító, visszataszító, egy rohadt okádék, ám az a legnagyobb baj vele, hogy attól félek, mit több tudom: ilyen férgek a valóságban is léteznek, ez pedig kellőképpen megrémiszt.

   Miközben olvastam a tetteiről, a fejemet csóváltam, kapkodtam a levegőt, viszolyogtam, felháborodásomban pedig sokszor szünetet tartottam még egy-egy fejezeten belül is.

   A Pimlico és Elder között kibontakozó lassú, feszültséggel teli, szinte már-már megmagyarázhatatlan kémia/légkör/vonzódás valami eszméletlen. Pim némasága igazi és egyetlen kincse, ami felkelti ennek a furcsa férfinak a figyelmét.

   Szerettem, amikor úgymond szavak nélkül, de mégis beszélgettek. Szinte egymás gondolataiban olvastak. Meglepett, de szerettem.

   Erre a sztorira igazából nincsen és nem is lesz soha megfelelő szó, ami hűen leírná, ami megfelelően tükrözné vagy éppen jellemezné. 

   Felmerülhet bennetek a kérdés, hogy ha ennyire megriasztott és felkavart, akkor mégis miért ajánlom ennyire?

   Nos, talán azért, mert kiválósága - az írónő gördülékeny stílusán túl - abban rejlik, hogy mer más lenni, mer igazat szólni, még akkor is, ha az igazság belemar a lelkünkbe.

   Pár szó a borítóról:  A borító az egyik eredeti kiadás magyarosított változtata, rajta Pimmel.

   Sokat nem árul el, leginkább a sötétsége, a komorsága az, ami feltűnő benne.

   A cím - Pennyk - a regény felénél tökéletes értelmet nyer.

A kép forrása: Pinterest