Sorozat kibeszélő - The Sandman - Az álmok fejedelme

 Sziasztok! :)

   Alapvetően szeretem Neil Gaiman munkásságát. 

   A Csillagpor az egyik kedvenc könyvem és olvastam tőle a Soseholt, A Temető könyvét, az Elveszett próféciákat, valamint az Északi isteneket, ám a Törékeny holmik novelláskötetét például utáltam.

   Számomra mindenképpen megosztó a munkássága, mert fantasy, dark fantasy témában kiemelkedően ír/alkot, jól megragadja a különböző tündérmesei és mitológiai motívumokat, ám közben mégis morbid, brutális, horrorba hajló, már-már gusztustalan.

   Mielőtt a hétvégén The Sandman vagyis Az álmok fejedelme maratont tartottam, igyekeztem utánanézni, hogy miről is szól ez a képregény adaptáció. A DC univerzum berkein belül helyezkedik el, ahol a Végtelenek családjának kalandjait ismerhetjük meg, a főszereplő pedig Álom, Morpheus, a Homokember.

   A 10 részből álló első évad pontosan olyan lett, mint azt előre vártam. Lebilincselő, félelmetes, mítoszokkal teli, érdekes, ám közben sokszor sokkoló, undorító és ijesztő.

   Igazából aki akarja az két nagyobb részre oszthatja. Az elsőben Álom rabsága és a tőle ellopott három dolog (a zsák homok, a sisak és a rubin) visszaszerzésén van a hangsúly, két átvezető rész után pedig Rose Walker köré épül a cselekmény.

   Örültem amikor a végére értem, mert bizonyos részek erős, visszataszító viszolygást keltettek bennem. Az étteremben történt események, amikor Álom rubin nyaklánca rossz kezekbe került és felfordulást keltett vagy éppen a Gyűjtők találkozója...ezek felkavartak. :(

   Ám a többi rész, például a bevezető, maga az Álomvilág ábrázolása, az ott élő álmok és rémálmok, Gregory és Goldie a vízköpők, Káin és Ábel, Matthew, a beszélő holló, a Luciferrel való párbaj, a Pokol megjelenítése, Johanna és a démonai...ezek rendkívüli módon elnyerték a tetszésemet.

   Kiemelkedőnek bizonyult a Halállal folytatott beszélgetés, az ő munkáját végigkövetni egyszerre volt szomorú és szívmelengető.

   Aztán Álom barátja, a halhatatlan férfi története, akivel százévente mindig ugyanott, ugyanazon a napon újra találkoztak és persze az Örvény valódi kiléte, képessége, az élete, az őt körülvevők mindennapjai, álmai...

   Úgy vélem Tom Sturridge a tökéletes Sandman. Nála keresve sem találhattak volna jobb színészt, aki megszemélyesítheti ezt a karaktert. Hasonlít az eredeti, képregényes ábrázoláshoz, a nézése pedig néha  megsemmisítő, néha pedig reménykeltő.

   A hőzöngőkkel ellentétben örültem a Jenna Coleman féle női Constantine-nak, valamint mivel nem ismerem a képregényeket kicsit sem zavart a nemváltoztatás Lucienne aka Lucien, a könyvtáros esetében, sőt a végére már shippelni kezdtem őket Morpheussal. ;)

   Gwendoline Christie Lucifer Morningstarja sokkal jobban beleillett ebbe a közegbe, mint a Tom Ellis féle eredeti. Lucifer itt kegyetlen, ravasz, számító, eltökélt és bosszúszomjas, ami szerintem Ellisnek nem állt volna olyan jól, ráadásul így könnyebben el tudtam és el lehetett vonatkoztatni attól a sorozattól. Nem mellesleg pedig, még Mazikeen is feltűnt. Micsoda kikacsintások!

   Kedveltem Halált, szórakoztató volt Vágy és Kétségbeesés szövetsége, abból még biztosan jó sok bonyodalom lesz, tehát remélem, hogy jön majd a következő évad vagy éppen évadok.

   A látvány első osztályú, egyszerre meseszép, földöntúli, groteszk és iszonytató.

   Jó lenne elolvasni a képregényeket, jobban képben lenni a Végtelenek családjával és világával. Gaiman most is figyelemre méltó dolgokat tárt elénk, amiben bőven van potenciál.

   A milliónyi mitológiai, bibliai és egyéb mitikus utalások miatt lenyűgöző ez a történet, szóval bátran ajánlom azoknak, akik szeretik a gótikus elemekkel és mágiával teletűzdelt, néhol horrorisztikus, néhol humoros, ám roppant egyedi fantasyket.