Olvassátok Ti is!
Sziasztok! :)
A mai bejegyzésemben három olyan, mostanában olvasott könyvet hozok, amiket röviden és tömören: nagyon szerettem.
Van köztük krimi, thriller és horror is.
Íme:
Ez egy igencsak rövidke, haladós kis sztori volt, vérbeli krimi, levélregény és kisregény is egyben.
Aki olvasta az előzményt, A színjátékot, annak biztosan tetszeni fog, főleg a karácsonyi hangulata miatt, de úgy vélem, hogy önálló kötetként annyira nem állja meg a helyét.
Egyébként nem árul el sok dolgot az első részről, de akkor sem gondolnám, hogy önállóan olvasható lenne, mert a karakterek szorosan kapcsolódnak A színjáték eredeti eseményeihez.
Nekem tetszett, szerettem és gyorsan haladtam vele, de biztosan nem ez lesz nálam az év olvasmánya.
Egyszeri kikapcsolódásnak és fejtörésnek tökéletes, a vége meg kellőképpen zavaros. Egyszerre ad választ mindenre, de van, amiket a szerző nem magyaráz meg és inkább az olvasóra hagyja a döntést.
Ez volt az első olvasásom az írótól és persze ismerem a nevét, nagyon sokan szeretik itt Molyon is és persze a könyvtárban is rajonganak érte.
Szerintem, ha tényleg ilyenek lennének a skandináv krimik, akkor olvasnám őket és szeretném, de ez tényleg nem az volt, ezt tudom.
Az első rész valóban hozta a King könyvek hangulatát, valamint a Stranger Things sorozat legjobb pillanatait, hiszen tudjuk, hogy valamilyen szinten az is Kingből nőtte ki magát.
Ijesztő volt és groteszk, morbid. Borsódzott tőle a hátam, de jó értelemben.
Azt hittem hogy, a második rész mindenre választ ad és megvilágosodtam, de aztán olyan gusztustalan és horrorisztikus fordulatokat hozott, hogy csak lestem. Mi van???
Aztán a harmadik rész ilyen: „Na ne! Teljesen világos." érzéseket keltett bennem és ténylegesen megértettem, hogy miért van rajta a köteten a pszichés betegség címke.
Minden világossá vált és aztán rájöttem, hogy ez a könyv sokkal, de sokkal többet rejt magában, mint azt eleinte hittem.
Hirtelen megrázóvá vált, tanulságossá és hátborzongatóan reálissá, főleg a saját mentális betegségem fényében. :(
Nekem tetszett, főleg így, hogy mivel semmi mást nem olvastam még Nesbø tollából, hiszen sikerült kellőképpen elvonatkoztatnom az eddigi írásaitól.
Egy újabb szuper Sarah Pinborough kötet, ami már régóta nálam volt a könyvtárból és most végre sort kerítettem rá. *_*
A fülszöveg alapján először valami drámai cselekményre számítottam, ami végül is teljesült, de ez elsősorban egy nagyon karakterközpontú thriller.
Megszoktam már, hogy az írónőnél nem nagyon lehet kedvelni a főszereplőket és ez most sem volt másképp, hiszen szinte mindenkit jó szívvel utáltam, de ez természetesen nem zavart.
A Bajos csajok sokkal durvább változatát olvashattuk, pedig már az is felkavaró volt kicsit, hiszen az iskolai zaklatásokról, a kirekesztésről és a méhkirálynő-jelenségről szólt.
Természetesen nem maradthatott el a végén lévő misztikus szál sem, ami kevésbé volt mérvadó, de azért megjelent és letaglózott.
Kiválóan felépített cselekményű regény, telis-tele naplóbejegyzésekkel, rendőri és pszichológusi jelentésekkel, valamint két olyan főszereplővel, akiket csak utálni lehet. :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése