Filmajánló: Egy kis szívesség
Sziasztok! :)
Pistivel beültünk ma a moziba és megnéztük végre az Egy kis szívesség filmváltozatát, amit ugyebár nem is olyan régen olvastam könyvben is.
A könyvről írt értékelésemet ezen a linken tudjátok elolvasni.
Elöljáróban csak annyit mondanék, hogy mindenképpen olvassátok el a könyvet, mert rengeteg plusz információval szolgál, ráadásul, nekem sokkal könnyebb volt úgy nézni a filmet, hogy már ismertem a szereplőket és tudtam, átláttam, hogy valójában mi motiválja őket.
Ezerszer hallhattátok már azt a sablon szöveget, hogy a könyv mindig jobb, mint a film és ebben az esetben ez megint csak így van, habár nekem mindkettő tetszett, hiszen a két alkotás egészen jól kiegészíti egymást.
Először is megjegyezném, hogy teljesen meglepődtem, amikor a film adatlapját látva észrevettem, hogy Darcey Bell, az írónő, is részt vett a kreatív munkákban és a forgatókönyvírásban, hiszen ez nem igazán látszódott meg.
Mert bizony az elnagyolt részletek és a főbb cselekményszálak mellett, szinte minden, de tényleg minden meg lett változtatva és át lett írva a filmben.
Engem például különösen zavart, hogy Stephanie vlogot vezet, nem pedig blogot.
Persze biztosan furcsa lett volna és talán kissé vonatott is, ha nem látjuk őt vizuálisan elmesélni Emily eltűnését és az Emilyvel való kapcsolatát, de én akkor is sérelmeztem, hogy már eleve ilyen alapvető dolgot megváltoztattak. Később pedig kiderült, hogy ez még csak a kezdet volt, hiszen sok-sok minden másképpen alakult, mint a regényben, a vége pedig egyenesen szöges ellentétben áll az általam is olvasott szöveggel.
Tényként közlöm, hogy a film és a könyv teljesen másképpen végződik, a kettőnek nem sok köze van egymáshoz, a belőlük levonható tanulság pedig totálisan különböző.
A film leginkább reménykeltő, sokkal inkább az átlag közönség igényeihez lett szabva, még a könyv baljóslatúbb, kegyetlenebb, ezzel együtt mégis reálisabb és életszagúbb.
Ám rólam köztudott, hogy ezektől a dolgoktól képes vagyok eltekinteni, elvonatkoztatni és a két azonosnak mondott dolgot, inkább csak hasonló módon kezelni.
Ezért bátran mondom, hogy az Egy kis szívesség film elnyerte a tetszésemet, ez pedig legfőképpen Blake Lively alakításának volt köszönhető, mert róla már bizony az előzetes alatt is simán elhittem, hogy ő Emily, ami aztán végig kitartott a majd 120 perc alatt. Hiteles volt, szépséges, belevaló és persze totálisan őrült.
Aztán persze ott volt még Anna Kendrick is, akit annyira nem szeretek, viszont itt ő is szuper alakítást nyújtott, habár bőven akadtak olyan részek, ahol inkább a humorosabb, éneklős oldala tört elő.
Néha nem igazán tudtam komolyan venni a filmet, pont azért, mert szerintem maga a rendező sem így tervezte és vitte végbe ezt az egészet.
Akadtak ijesztő, krimiszerű dolgok, voltak benne érzéki, sötéten szexi jelenetek, viszont sokszor, egy-egy trágárabb beszéd, valamiféle morbid humorral átszőtt komédiába taszította ezt az egészet.
A férj itt sem zavart sok vizet, sőt, kicsit még szánalmasabb is volt, mint a regényben, a többi mellékszereplő szintén felejthetőnek bizonyult.
Mondjuk ez nem is kimondottan baj, hiszen a könyvnek is az a lényege, hogy két teljesen különböző és egészen másmilyen habitusú, eltérő, de erős női karakter akarata feszül egymásnak.
Emilyt kimondottan utáltam a könyvben, itt mégis tudtam szeretni, mert annyira hideg volt, annyira számító és manipulatív, hogy még nekem is el kellett ismernem a zsenialitását. Mondjuk ez már megint csak engem minősít... :)
Stephanie személye is pozitívabb színt kapott, mert a könyvvel ellentétben, itt okosabbnak lett feltüntetve, ráadásul, sokkal jobban feltalálta magát, nem volt olyan szánalmasan ostoba.
Szóval mindenképpen a film számlájára írnám az optimista látásmódot, a gyönyörű és stílusos ruhákat, az andalító zenéket, valamint a kitűnő színészválasztást.
Összességében elmondható, hogy végtelenül csajos, erősen feminin, büszkén hirdeti a nők kreativitását és találékonyságát, valamint az egyik örök igazságot, miszerint: Nincs pusztítóbb és veszélyesebb egy okos nőnél. ;)
Mindenképpen ajánlom, mert habár a könyv nélkül is igencsak jól megállja a helyét, azért a kettő, együtt, mégis élvezhetőbb.
Pistivel beültünk ma a moziba és megnéztük végre az Egy kis szívesség filmváltozatát, amit ugyebár nem is olyan régen olvastam könyvben is.
A könyvről írt értékelésemet ezen a linken tudjátok elolvasni.
Elöljáróban csak annyit mondanék, hogy mindenképpen olvassátok el a könyvet, mert rengeteg plusz információval szolgál, ráadásul, nekem sokkal könnyebb volt úgy nézni a filmet, hogy már ismertem a szereplőket és tudtam, átláttam, hogy valójában mi motiválja őket.
Ezerszer hallhattátok már azt a sablon szöveget, hogy a könyv mindig jobb, mint a film és ebben az esetben ez megint csak így van, habár nekem mindkettő tetszett, hiszen a két alkotás egészen jól kiegészíti egymást.
Mert bizony az elnagyolt részletek és a főbb cselekményszálak mellett, szinte minden, de tényleg minden meg lett változtatva és át lett írva a filmben.
Engem például különösen zavart, hogy Stephanie vlogot vezet, nem pedig blogot.
Persze biztosan furcsa lett volna és talán kissé vonatott is, ha nem látjuk őt vizuálisan elmesélni Emily eltűnését és az Emilyvel való kapcsolatát, de én akkor is sérelmeztem, hogy már eleve ilyen alapvető dolgot megváltoztattak. Később pedig kiderült, hogy ez még csak a kezdet volt, hiszen sok-sok minden másképpen alakult, mint a regényben, a vége pedig egyenesen szöges ellentétben áll az általam is olvasott szöveggel.
Tényként közlöm, hogy a film és a könyv teljesen másképpen végződik, a kettőnek nem sok köze van egymáshoz, a belőlük levonható tanulság pedig totálisan különböző.
Ám rólam köztudott, hogy ezektől a dolgoktól képes vagyok eltekinteni, elvonatkoztatni és a két azonosnak mondott dolgot, inkább csak hasonló módon kezelni.
Ezért bátran mondom, hogy az Egy kis szívesség film elnyerte a tetszésemet, ez pedig legfőképpen Blake Lively alakításának volt köszönhető, mert róla már bizony az előzetes alatt is simán elhittem, hogy ő Emily, ami aztán végig kitartott a majd 120 perc alatt. Hiteles volt, szépséges, belevaló és persze totálisan őrült.
Aztán persze ott volt még Anna Kendrick is, akit annyira nem szeretek, viszont itt ő is szuper alakítást nyújtott, habár bőven akadtak olyan részek, ahol inkább a humorosabb, éneklős oldala tört elő.
Akadtak ijesztő, krimiszerű dolgok, voltak benne érzéki, sötéten szexi jelenetek, viszont sokszor, egy-egy trágárabb beszéd, valamiféle morbid humorral átszőtt komédiába taszította ezt az egészet.
A férj itt sem zavart sok vizet, sőt, kicsit még szánalmasabb is volt, mint a regényben, a többi mellékszereplő szintén felejthetőnek bizonyult.
Mondjuk ez nem is kimondottan baj, hiszen a könyvnek is az a lényege, hogy két teljesen különböző és egészen másmilyen habitusú, eltérő, de erős női karakter akarata feszül egymásnak.
Stephanie személye is pozitívabb színt kapott, mert a könyvvel ellentétben, itt okosabbnak lett feltüntetve, ráadásul, sokkal jobban feltalálta magát, nem volt olyan szánalmasan ostoba.
Összességében elmondható, hogy végtelenül csajos, erősen feminin, büszkén hirdeti a nők kreativitását és találékonyságát, valamint az egyik örök igazságot, miszerint: Nincs pusztítóbb és veszélyesebb egy okos nőnél. ;)
Mindenképpen ajánlom, mert habár a könyv nélkül is igencsak jól megállja a helyét, azért a kettő, együtt, mégis élvezhetőbb.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése