Könyvkritika: Jessica Brockmole - Levelek ​Skye szigetéről

Jessica Brockmole

Levelek ​Skye szigetéről (Letters from Skye)

Magyar kiadás éve: 2014

Fülszöveg:
1940. ​június 17. 
Ó, Margaret! 
…Neked nincsenek titkaid előttem, de én mindig elzárva tartottam előled életem egy részét. Azt a részét, amely kaparni kezdte a falat, amikor ez az újabb háború elkezdődött, azt a részét, amely üvöltve akar kitörni most, azon a napon, amikor elrohantál tőlem, hogy találkozz a te katonáddal. 
El kellett volna mondanom neked, meg kellett volna tanítanom neked, hogyan acélozd meg a szívedet. Meg kellett volna tanítanom neked, hogy egy levél nem mindig csak egy levél. A papírra írt szavak átitathatják a lelket. Bárcsak tudtad volna! 
Anya 

Elspeth mindig azt mondta a lányának: életem első kötete kifutott nyomtatásból. Ám amikor bombasorozat éri Edinburgh-t, és Margaret megtalálja anyját a hálószobában egy halom megsárgult levéllel az ölében, a múltra, melyet Elspeth oly gondosan titkolt, hirtelen fény vetül. A következő napon Elspeth eltűnik. 
Egyedül maradva a levelekkel, Margaret megismer egy olyan anyát, akit soha nem ismert: egy költőnőt, aki Skye szigetén élt, és aki 1912-ben válaszolt egy Illinois-ban élő fiatal amerikai rajongója levelére. 
Szemérmeskedés nélkül, Elspeth és Davey őszintén megosztották egymással álmaikat, félelmeiket – minden olyasmit, amit senki mással. Mert anélkül, hogy valaha is találkoztak volna, kiválóan ismerték egymást. 
Az óceán két különböző partján, békeidőben és háborúban, de leginkább papíron és tintán keresztül megélve az eseményeket a Levelek Skye szigetéről egy levél mindent megváltoztató erejéről szól – a levéléről, melyet soha nem kellett volna elküldeni, a levéléről, mely soha nem kerül elküldésre, és a levéléről, melyet örökre megőriz a címzettje.

   Őszintén mondom, hogy nagyon megszerettem a levélregényeket, hála a legutóbbi olvasásomnak,  a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságnak, szóval nem is volt kérdés, hogy keresek még könyvet hasonló témában.
   Így akadtam rá a Levelek Skye szigetéről című műre, ami több szempontból is, legfőképpen hangulatában és stílusában, megegyezik a fentebb említett történettel.
   A Molyon csináltam is egy levélregényes kihívást, igaz még jóváhagyásra vár a szerkesztők részéről, de remélem, hogy sokaknak megjön, esetleg újra megjön majd a kedve, az ilyen témájú sztorik olvasásához. :)

A magyar kiadás borítója

   Ez a történet akkor lett kiadva idehaza, amikor a Cor Leonis kiadó még törődött az olvasóival és érdekelte őket, hogy miket jelentetnek meg, mert ez mostanában sajnos már nemigen mondható el róluk. Mennek a saját fejük után és teljesen hidegen hagyja őket az olvasók véleménye, igénye. Na mindegy... :(
   A lényeg az, hogy a Levelek Skye szigetéről egy csodálatosan megírt és kitűnően felépített lírai mű, ami két idősíkon játszódik.
   Az egyik a múlt, az I. világháború kezdeteibe enged betekintést és közben megismerhetjük Elspeth és David szerelmének nem mindennapi történetét.
   Ők ketten egymástól távol élnek, a világ két teljesen különböző pontján, ám az irodalom iránti végtelen szeretetük mégis úgy hozza, hogy levelezni kezdenek és ezáltal jobban megismerik a másikat, majd egymásba szeretnek. Életük és kapcsolatuk, nem várt fordulatot vesz, amikor időközben kitör a háború.
   Eközben a jelen, a II. világháború, ahol Margaret, Elspeth lánya, próbálja megfejteni, hogy édesanyja miért olyan végtelenül magányos és szomorú, közben pedig természetesen keresi a saját útját, ő is megéli a szerelmet, ráadásul nagyon érdekli, hogy ki is ő valójában.
   Gondolom nem árulok el nagy titkot, amikor leírom, hogy egy kivételes történetről van szó.
   Magával ragadott, már a legelső levél alkalmával és nem is eresztett, egészen az utolsó oldalakig.
   Miközben olvastam, az volt az érzésem, hogy meghasad a szívem.  Teljesen együtt éreztem a szereplőkkel.
   Egy csodálatos és megismételhetetlen románcnak lehettem a tanúja, hiszen Elspeth és David kettőse - habár kicsit megosztónak bizonyultak - mégis arra engedett következtetni, hogy mégis létezik az igazi, örökké tartó szerelem.

A kép forrása

   Ők ketten, a világon mindennél jobban szerették egymást, a végsőkig kitartottak, támogatták a másikat jóban-rosszban, nem mellesleg pedig, önzetlenek voltak és végtelenül bátrak.
   Margaretet is nagyon megkedveltem, mert ő sem szenvedett hiányt bátorságban, továbbá nem ítélte el az anyját, megértette és próbált neki segíteni. Ez manapság nem mindenkiről mondható el.
   Iain személyét viszont nem igazán szerettem és nem tetszett, hogy játszotta a mártírt, a megbántott hőst, megdöbbent a történteken, az viszont eszébe sem jutott, hogy az ő érdektelensége és nemtörődömsége is közrejátszott az események alakulásában. Néhol érzéketlennek éreztem, így egy percig eszembe sem jutott, hogy Elspeth vagy David lenne a hibás.

Az írónő

   Akárcsak a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság esetén, úgy itt is rabul ejtett a levelezés hangulata, a várakozás izgalma, az érzés, hogy bármikor hírt kaphatunk a szeretett kedvesről.

   Mindenképpen fogok még olvasni ilyen témájú könyveket, mert rájöttem, hogy a levélregények pont attól jók, azért tetszenek, mert nincs bennük semmiféle felesleges leírás, szócséplés, oldalkitöltés.
   Az ilyen típusú történetek a lényegre szorítkoznak, nem fecsérlik az olvasó drága idejét, mégis, itt-ott tartalmasabbak, mint bármely 400+ oldalas mű, amikhez mostanában szerencsém volt.

   A háborúkról olvasni, most is borzalmas volt, szomorú, hiszen elkeserítő az a sok feleslegesen kiontott élet, mégis akadt benne valami reménykeltő, gyanítom azért, mert kívülállóként tudtam jól, hogy ezek a szörnyűségek is véget értek egyszer.

   Bátor szívvel ajánlom azoknak, akik esetleg még csak most ismerkednek a levélregényekkel, azoknak meg már-már kötelező darab, akik hozzám hasonlóan szerették Mary Ann Shaffer és Annie Barrows közös történetét. :)
   Pár szó a borítóról:  A borító nem az eredeti, minden bizonnyal a kiadó készítette, de tetszik, igazán jól illik a regényhez.
   Láthatjuk Skye a sziget lankás tájának körvonalait, valamint Elspeth távolba révedő sziluettjét.

Skye szigete