Könyvkritika: Darcey Bell - Egy kis szívesség

Darcey Bell

Egy kis szívesség (A Simple Favor)

Magyar kiadás éve: 2018

Fülszöveg:
Egy ​kis szívességgel kezdődik – hétköznapi szívességgel, amelyet az anyukák szoktak egymásnak tenni. Amikor az elbűvölő Emily megkéri Stephanie-t, hogy hozza el a fiát az iskolából tanítás után, Stephanie boldogan igent mond. Emilynek olyan élete van, amelyet sok nő irigyel. Ő a tökéletes anya, aki káprázatos karriert futott be egy híres manhattani divatcégnél. Stephanie özvegyasszony, aki magányosan él iskola-előkészítőbe járó fiával Connecticut peremvárosában, és a naponta vezetett blogjában keres kapcsolatokat és megerősítést. Stephanie azt hiszi, Emily lesz az új bizalmas barátnője, és megdöbben, amikor Emily váratlanul és nyomtalanul eltűnik, figyelmeztetés nélkül magára hagyva a fiát és a férjét. 
Stephanie tudja, hogy valami szörnyűség történt. Képtelen távol tartani magát a gyászoló családtól és hamarosan viszonyba keveredik Seannal, Emily jóképű, tartózkodó, brit férjével. De nem tudja figyelmen kívül hagyni a nyugtalanító érzést, hogy a férfi nem őszinte Emily eltűnésével kapcsolatban. Lehetséges, hogy Stephanie csak képzelődik? Mennyire ismerte „legjobb” barátnőjét? Stephanie kezdi megérteni, hogy semmi – sem a barátság, sem a szerelem, de még egy hétköznapi szívesség – sem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik.

   Elöljáróban csak annyit, hogy a jó ég mentsen meg mindenkit egy ilyen legjobb barátnőtől. 
   Most persze felmerül a kérdés, hogy Stephanie-ra vagy Emilyre gondolok-e, de természetesen mindkettőre, mert itt tipikusan az egyik kutya, másik eb esete áll fenn. A férjről meg már inkább ne is beszéljünk. 
   Tudjátok, hogy ebben a regényben ki az igazi áldozat? Miles és Nicky, a két fiú, hiszen ilyen szülőkkel a jó ég tudja, hogy felnőve mi lesz belőlük?! Atya ég!
   Teljesen véletlenül akadtam rá erre a történetre, méghozzá úgy, hogy láttam a hamarosan érkező film előzetesét. Anna Kendrick és Blake Lively lesznek a főszereplők, akiknek most nagyon fut a szekér, szóval nem is lepődök meg, hogy rájuk osztották ezeket a megosztó szerepeket.

A magyar kiadás borítója

   A film előzetese egyébként nem mutat sok újat, eltűnik benne egy nő és közben bonyolódnak a szálak. Leginkább olyan, mintha a Holtodiglan és A lány a vonaton című regényeket/filmeket mixelték volna össze benne, ami egyébként igaz is, hiszen vannak hasonlóságok.
   A fentebb felsorolt történeteket, én magam egyébként csak filmen láttam, mert túl megrázónak bizonyultak ahhoz, hogy olvassam is őket.
   Erről a könyvről is nagyon vegyesek az eddigi kritikák. Van aki imádta és van aki gyűlölte. Mégis úgy döntöttem, hogy adok neki egy esélyt és elolvasom, ráadásul a magyar  könyves megjelenés, most előbb volt, mint a mozikba való filmes bekerülés, szóval gondoltam ez egy jel, hogy ne hagyjam magam befolyásolni a képernyőn látott dolgok miatt.
   Bővebben a könyvről: Stephanie és Emily látszólag két teljesen különböző egyéniség.
   Stephanie egy magányos, félénk és kissé lelki beteg anyuka, aki egyedül neveli a kisfiát, miután a férje meghalt autóbalesetben.
   Emily talpraesett, sikeres, boldog házasságban él és az élete tökéletes.
   Ők ketten legjobb barátnők lesznek és minden titkukat megosztják egymással, amikor is az egyik nap Emily felhívja Stephanie-t és kér tőle egy apró szívességet. Menjen el a fiáért az iskolába, ő pedig majd később érte megy.
   Ez viszont sosem történik meg, mert Emily ezek után rejtélyes módon eltűnik.
   A könyv pedig csak itt kezd érdekessé és izgalmassá válni, hiszen mi, az olvasók, Stephanie-val együtt kezdünk el aggódni a kámforrá vált legjobb barátnő után. Vajon Emily egyszerűen csak lelépett? Vagy valami baleset érte? Esetleg meggyilkolták?
   Ahogy telik-múlik az idő, Stephanie egyre közelebb kerül Emily férjéhez, ráadásul egyre több, egyre aggasztóbb dolgokat tud meg barátnője múltjáról, amikor is egyszer csak világossá válik a számára, hogy a nő szinte végig hazudott neki és félrevezette őt...

Emily és Stephanie

   A sztori egy igazán jól felépített és csavaros lélektani thriller, ami nem hagyja lankadni az olvasó figyelmét, viszont azt is meg kell említenem, hogy a könyv felénél kiderül az igazság, az, hogy mi is történt valójában Emily-vel és attól kezdve erősen hullámzó történetvezetést mutat.
   Igazából már a könyv legelején voltak elejtett szálak az igazságra vonatkozóan, olyan apró dolgok, amik akkor elkerülték a figyelmemet, de később nagyon fontosnak bizonyultak. Ez mondjuk persze a legtöbb krimiben így van. Szóval figyeljetek oda, legyetek szemfülesek, mert mindig érdemes résen lenni és a legjelentéktelenebb dologban is meglátni az igazat.
   Vegyes érzéseim vannak, mert egyrészt tényleg tetszett és újdonságként hatott, másrészt viszont, annyira gyűlöltem a szereplőket és a végkifejletet, hogy nem tudok teljesen jó szívvel visszagondolni erre az egészre.

   Stephanie tipikusan az a karakter, aki végtelenül naiv és hiszékeny és aki annyira buta, hogy egyszerűen nem tudod sajnálni amiatt, ami végül történik vele. Egyszerűen magának köszönheti ezt az egészet. Ráadásul képmutató és sznob, akinek mindvégig fontos a látszat, pedig valójában rossz ember, aki még rosszabb dolgokat követett el. Nem tudtam sajnálni. Aki ilyen vak, az vessen magára.
   Sean, a férj, szimplán csak gerinctelen és végtelenül gyáva, aki persze próbálná menteni a menthetőt, de azzal már régen elkésett. Ráadásul könnyen lehet manipulálni és ő is kimondottan ostoba.
   Aztán persze ott van Emily, akiről szerintem egy magára valamit is adó pszichológus  napokat, sőt, hónapokat tudna beszélni, rágódni rajta, hogy miért ilyen?!  Én úgy gondolom, hogy erős szociopata, de néhányszor a pszichopata jelző is eszembe jutott róla. Manipulatív, kegyetlen, önző, egy igazi energiavámpír, aki örömét leli abban, hogy másoknak lelki fájdalmat okoz. Mindezek mellé pedig sajnos az is társul, hogy végtelenül okos, agyafúrt és körmönfont.

   Őszintén mondom, hogy ezek a karakterek mind-mind megérdemelték egymást. Szánni egyiket sem tudtam, együtt érezni egyikkel sem tudtam, képtelenség akár egy pozitív szereplőt is mondani, ami egyébként nem feltétlenül baj, mert néha kell olyan könyv is, amiben antihősökről olvashatunk.
   Nekem azért mondjuk sok volt, lelkileg igencsak meggyötört, mert nem vagyok hozzászokva az ilyen stílusú történetekhez. Viszont ebből is látszik, hogy a Holtodiglannal és társaival, ehhez hasonló témájú regényekkel inkább próbát se tegyek, mert nem lesz sok értelme.
   Bátran ajánlom azoknak az olvasóknak, akik szeretik Gillian Flynn és Paula Hawkins munkásságát, valamint azoknak, akik odavannak az olyan könyvekért, amikben egyszerűen képtelenség követni a szereplők lelki eredetű gondjait és az ezekből fakadó szörnyű tetteket.

Az eredeti borító

   Gyenge idegzetűeknek egyáltalán nem ajánlom, mert könnyen visszájára fordulhat a dolog, ezt saját tapasztalatból mondom.
   Most mindenesetre muszáj lesz kikapcsolódnom, olvasnom valami teljesen mást, hiszen ez a sztori számomra mérgező volt. Ne gondoljatok semmi rosszra, jól leszek majd, csak idő kell, amíg leülepedik a dolog.
   A filmet biztosan meg fogom nézni, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy mennyit változtattak rajta a forgatókönyvírók. A forgatási képeket látva, szerintem egy teljesen más sztori fog belőle kisülni, egy totálisan más véggel. Szinte biztos vagyok benne.
   Összesítve: Vannak hibái, nem tökéletes, de nekem mindenképpen újdonságként hatott és azért tetszett is, habár nem volt könnyen emészthető.
   A mondanivalója pedig igen aggasztó.

   Vajon meddig képes elmenni egy ember ha önámításról van szó? Vajon mit tesz az a személy, aki nem látja a kiutat a beskatulyázott, unalmas és szürke hétköznapokból? A legfontosabb pedig: Vajon mi játszódik le valójában egy mentálisan beteg és lelkileg sérült ember elméjében? Milyen mentséget talál a tetteire?
   Pár szó a borítóról:  A borító filmes, ami itt egyáltalán nem hátrány, hiszen sokkal figyelemfelkeltőbb, mint az eredeti borító.
   A képen Stephanie és Emily állnak egymással szemben, a testtartásuk, és az öltözékük pedig jól mutatja, hogy valójában két mennyire különböző karakterről van szó.
   Nekem tetszik.
   Tipp: Bátran ajánlom a Gillian Flynn - Holtodiglan és Paula Hawkins: A lány a vonaton című könyvek rajongóinak, de azok sem fognak csalódni akik szerették a Tabitha Suzuma féle Kimondhatatlan és a Sara Shepard féle Hazug csajok társaságát.