Könyvkritika: Raquel J. Palacio - Az igazi csoda

Raquel J. Palacio

Az igazi csoda (Wonder)

Magyar kiadás éve: 2014, 2017

Fülszöveg:
August (Auggie) Pullman arcdeformációval született, így nem járhatott suliba – egészen mostanáig. Épp most kezdi az ötödik osztályt a Beecher Prep Iskolában, és ha valaha csöppentél már be újoncként egy közösségbe, pontosan tudod, milyen nehéz ez. Az a helyzet, hogy Auggie is csak egy hétköznapi gyerek. Csupán az arca nem hétköznapi. Vajon képes lesz meggyőzni az osztálytársait arról, hogy külseje ellenére közéjük tartozik? 
R. J. Palacio egy modern klasszikust írt. Humoros, felemelő és hihetetlenül megható regényt, amire a végszót követően még sokáig emlékezni fogunk – miután egy ültő helyünkben elolvastuk, és lelkesen továbbadtuk.

   A könyv egyébként már évekkel korábban megjelent Csodácska címen, de igazán akkor lett ismert, amikor az azonos című film, tavaly kijött a mozikban.
   Én magam akkor figyeltem fel rá, amikor pár hete valami új, valami eredeti filmet kerestem, mert mostanában sajnos egyre gyatrább a választék és hirtelen ráakadtam erre az alkotásra.
   Éreztem, hogy tetszeni fog, mert egyszerűen imádom az ilyen szívhez szóló filmeket és igazam is lett, hiszen sok-sok érzést megéltem abban a majd két órában.

A magyar kiadás borítója

   Nevettem, sírtam, örültem és szomorú is voltam.
   Természetesen nem volt kérdés, hogy a könyvet is el fogom-e olvasni, mert egyszerűen úgy véltem, hogy ezt vétek lenne kihagyni.
   Igazam lett? Naná! :)
   Az igazi csoda mindenképpen találó cím, hiszen ez a történet valóban olyan, mint a címe.
   Egyszerre rendkívüli, hiszen kitűnő ifjúsági regény, eredeti humorral átszőtt vígjáték, de közben tele van értékes gondolatokkal a barátságról, elfogadásról, empátiáról és a családi szeretetről.
   Szerintem igazán jó lenne, ha például egyszer bekerülne a választható kötelező olvasmányok közé az iskolákban, mert minden korosztály számra tartogat aktuális példákat az életről.
   A történetben megismerhetjük Auggie Pullmant, aki arcdeformációval született és az orvosok nem sok esélyt jósoltak neki az életben maradásra.
   Ő mégis itt van, most fogja kezdeni az ötödik osztályt, ráadásul úgy, hogy előtte még soha nem járt iskolába. Az édesanyja tanította otthon, magántanulóként.
   A szülei most mégis elhatározzák, hogy beíratják egy közeli suliba, ahol bizony meg kell tanulnia beilleszkedni, boldogulnia kell a saját korosztályával és nagyobbakkal is, miközben számtalan atrocitás éri a külseje miatt és persze a mindennapi élet problémáival, a családi gondokkal is szembesülni kényszerül.
   A történet egyébként több szálon fut, egymással párhuzamosan, hiszen Auggie-n kívül, mesélőként van még jelen a nővére, Via, két osztálytársa Summer és Jack, valamint Via barátja Justin és legjobb barátnője, Miranda.
   Ezt a történetvezetést először kicsit kaotikusnak tartottam, bár már ismerős volt a filmből, de ahogy haladtam előre a sztoriban, rá kellett jönnöm, hogy egyszerűen mestermunka.

   Így végig August lett a főszereplő, az ő karakterén és életének eseményein volt a hangsúly, de rajta kívül, sok-sok, számára fontos ember nézőpontját is megismerhettük. Ettől pedig, a sztori színes lett, sokrétű és egy percig sem lehetett rajta unatkozni.
   Nagyon jól haladtam a regénnyel, hiszen egy-egy fejezet néha sokkal kevesebb volt, mint két oldal.
Inkább több, tartalmasabb részre volt felosztva és ez tetszett.
   Imádom, amikor ennyire könnyen olvasható egy könyv, még azt kimondottan utálom, amikor egy fejezet mondjuk 20-25 oldal és néha már azt is elfelejtem, hogy mi volt az elején.
   A történet óriási hangsúlyt fektetett arra, hogy felébressze bennünk az empátiát, az együttérzést és az írónő végig azon ügyködött, hogy előhozza belőlünk a legjobb, legemberibb énünket.
   Sajnos túlságosan is kitűnő és élethű példával szolgált arról, hogy milyenek is a tinédzserek a mai világban... :(
   Nem vagyok én olyan öreg, de sokat vonatozom és néha a saját szemmel látom, hogy mit is művelnek egymással és önmagukkal a fiatalok. Borzasztó, de komolyan.

Auggie iskolába megy

   Próbálnak menők lenni, de az esetek többségében ezzel csak azt érik el, hogy mindenkin átgázolnak, kegyetlenek egymással, ráadásul senki felé nem adják meg a kellő tiszteletet.
   Nagyon sajnáltam Auggie-t, amikor arról olvastam, hogy rosszul bántak vele a külseje miatt. Mert ő egy igazi arany lelkű gyermek, tiszta szívű és kedves, mégis kinevették, megszólták és sokszor gyötörték.
   Közben pedig mégis volt valami pozitív kicsengése az egésznek, mert például Summer karaktere megmutatta, hogy milyen is az, amikor valaki feltétel nélkül képes elfogadni egy másik embert, de az kétségtelen, Jack személye változott a legtöbbet a könyv teljes ideje alatt.
   Aztán persze ott voltak August szülei, akiknél nem igazán tudok mondani odaadóbb és szimpatikusabb, jó példával eljáró felnőtteket. Belőlük szó szerint sugárzott az igazi szeretet.
   Öröm volt olvasni egy ilyen családról.

Auggie Pullman

   Ők négyen, Auggie, a szülei és a nővére, a sok tragédia, megélt bánat, betegség, műtét és gyötrődés ellenére is végig összetartottak, szerették és támogatták egymást a legnehezebb időkben is. Persze közel sem voltak tökéletesek, hiszen bőven akadtak súrlódások, de végül ezeket is mindig sikerült valahogy megoldaniuk.
   A könyv számomra pont ezért volt roppant hiteles, életszagú, kicsit keserédes, de szívmelengetően bájos, érzelmekkel teli.
   Egyébként a film is pont ugyanilyen, ráadásul igazán  könyvhű. Igen kevés dolgot változtattak a regényhez képest, de azokat is mind-mind nagyon jól megoldották.
   A színészek is nagyszerűen játszottak, pedig én kimondottan utálom Julia Robertset. Owen Wilsonnál pedig nem is tudok elképzelni jobb fej apukát.

August és Jack

   A történet tele van izgalmas karakterekkel, meglepő élethelyzetekkel, rengeteg tanulsággal, szívhez szóló eseményekkel, de közben kicsit össze is töri a szívünket.
   Egyetlen negatívumként azt tudnám megemlíteni, amikor August fejezeteinél néha azt éreztem, hogy nem egy ötödik osztályos kisfiú mesél, hiszen a korához képest eléggé választékosan és körülményesen fogalmazott.
   Amikor a végére értem, akkor csak mosolyogtam, elmorzsoltam egy könnycseppet, de közben újra hinni kezdtem a csodákban.

Via és Auggie

   Szóval mindenképpen jó szívvel ajánlom, mert tényleg egy igazi csoda. :)
   Pár szó a borítóról:  Az általam olvasott kötet, úgymond a filmborítós változat, ami egyszerű, letisztult, de mindenképpen jól illik a történethez.
   A képen Auggie-t láthatjuk, a fején, azzal a bizonyos űrhajós sisakkal, aminek igen fontos szerepe van, leginkább a filmben, de azért a regényben is.