Könyvkritika: Audrey Carlan - Calendar Girl (Januártól - Júniusig)
Audrey
Carlan
Fülszöveg:
Mia Saunders 12 hónapot kap, hogy apja szerencsejáték-tartozását visszafizesse, különben megölik. A fiatal lány elvállalja, hogy négyhetenként más és más gazdag férfi eszkortpartnere legyen, fejenként 100,000 dollárért. A szex nem előírás, de felárért engedhet a csábításnak. Tizenkét gazdag és sármos ügyfél, akikkel még csak nem is muszáj lefeküdnie volt már rosszabb állása is. Egy kikötés van csak: nem lehet szerelmes. Neked sikerülne?
Audrey Carlan eredetileg magánkiadásban megjelent sorozata ma a világ egyik legforróbb könyvszenzációja, amiből mozifilm és tévésorozat is készül, miközben Mia Saunders nem mindennapi történetét több millió női olvasó csodálja Brazíliától Kínáig.
Teljesen random választás volt ez az olvasás és igazából nem terveztem, hogy valaha is sort kerítek rá, de a Molyon pikáns idézetek egy sora jött velem szembe, ráadásul a Bookline nagy nyári akciójában 50% kedvezményt adtak mind a négy kötetre.
Gondoltam egy próbát megér és hát nem bántam meg, de kimondottan vegyes érzések kavarognak bennem, így az első két kötet elolvasása után...
A téma mindenképpen izgalmas, már - már tabunak is beillik, hiszen a főszereplő, Mia, édesapja milliós tartozásai végett kénytelen eszkortlánynak állni, ami valljuk be elsőre mindenképpen luxus prostitúciónak hangzik.
12 hónap, 12 férfi és közben talán még az igazit is megtalálja.
Nem kötelező lefeküdnie az ügyfelekkel és csak olyan dolgokat kell bevállalnia amit ő is akar, így hát elsőre ez számomra mindenképpen ,, A túl szép, hogy igaz legyen" kategória, hiszen gyanítom, a valóságban ez biztosan nem így működik.
Tulajdonképpen pontosan ez volt az egyik legnagyobb gondom a történettel. Egyáltalán nem találtam reálisnak. Lányregénybe illő módon, csodálatosan szépnek volt beállítva ez az egész eszkort dolog.
Mert milyen meglepő, hogy Mia ügyfelei mindig jóképűek, bugyiolvasztóak, fiatalok, kőgazdagok és kedvesek, megértőek voltak. A családjuk és a barátaik is rögtön elfogadták a lányt és mindenki jól bánt vele, a tenyéren hordozta, holott ez egészen másképpen is elsülhetett volna.
Sosem kényszerítették semmi perverz dologra, egy idősebb férfi sem akarta őt, pedig volt az ügyfelei között, de persze jó előre kikötötte, hogy ő nem akar szexuális együttlétet...Na persze.
Keresett egy csomó pénzt, utazgatott, elhalmozták ajándékokkal, közben pedig nagyokat szexelt és körülbelül mindenkivel lefeküdt, de tényleg.
A másik ami idegesített az a szereplők teljes életképtelensége, kidolgozatlansága. Egyiküket sem tudtam megkedvelni.
Mia egy igazi irritáló, üresfejű, buta főhősnő, aki állítólag szerelmes lesz már az első ügyfelébe, de azért még jó pár pasival lefekszik, szó szerint felkínálja magát nekik, hiszen úgy tartja úri kedve, ja meg mert megegyeztek persze.
Nyitott kapcsolat, vagy mi. Jól van, semmi gond. Ők tudják.
Megsértődik, amikor plusz pénzt kap az extra szolgáltatásaiért, amit megjegyzem ő kezdeményezett és persze élvezett is, mert hát ő nem hivatásos szajha...Hűha.
Bosszantó karakterekből viszont akadt bőven, kezdve a legjobb barátnővel, akit péklapáttal vertem volna fejbe. Agyatlan egy csajnak bizonyult, akinek esküszöm egy értelmes megnyilvánulása sem volt, arról nem is beszélve, hogy ők ketten napi szinten, jófejségből ribancozták le egymást a telefonban vagy amikor éppen találkoztak. Borzalom.
Aztán persze ott volt még az a megannyi pasi, akik szinte semmit sem tettek hozzá a cselekményhez, kivéve persze kőkemény dorongjukat és pergő nyelvüket, azt viszont minden mennyiségben.
Wes egyszerűen túl volt idealizálva, Alec egy igazi elvont, unszimpatikus, de tipikus kan. Tony és Hector aranyosak, de ennyi. Mace egy önző, gyerekes barom, Tai meg nagy test, nagy élvezet és ki is fújt a dolog. A szenátorra kár a szót pazarolni, a fia meg csak szimplán egy erőszakos idióta.
A mellékszereplőkről felesleges is szót ejteni, mert elhanyagolhatóak. Semmit sem tudtunk meg róluk, kivéve, hogy mind odavannak Miáért. Természetesen.
Számomra az egyetlen értékelhető ebben az egészben azok a forró, szókimondó erotikus jelenetek, amikben nem volt hiány. Sőt, igazából szinte csak az volt, aztán átvezetésként jött egy kis vacsora, munka, esetleg egy-egy jótékonysági est.
Érzelmek nulla, élvezhető és értékelhető gondolatok még kevesebb, gagyi párbeszédek, valamint a látszat fontossága viszont annál több.
El fogom majd olvasni a folytatásokat, mert még így is érdekel sajnos, hogy hová forrja ki magát ez az egész, de biztos vagyok benne, hogy vannak ennél sokkal igényesebb művek a piacon.
Egyébként viszonylag gyorsan haladtam vele, olvastatta magát és mint említettem az alapötlet is figyelemre méltó, sok potenciál rejlett benne, de egyáltalán nem lett jól kidolgozva.
Lehetett volna még beválalósabb az írónő, hiszen Mia sokféle, érdekes és izgató helyzetbe keveredett, ami szerintem nem lett eléggé kiaknázva, pedig erotikus regényről beszélünk... akkor viszont adjunk bele mindent és ne fél gőzzel csináljuk, nem igaz?
Pár szó a borítóról: A borító a kiadó munkája és mind a négy kötetnek ugyanaz, csupán csak a színek változnak rajta.
Egész jól kifejezi a történetet és persze Mia karakterét ábrázolja.
Calendar
Girl (Calendar Girl)
Januártól-Júniusig
Calendar
Girl sorozat – 1. és 2. kötet
Magyar
kiadás éve: 2016, 2017
Fülszöveg:
Mia Saunders 12 hónapot kap, hogy apja szerencsejáték-tartozását visszafizesse, különben megölik. A fiatal lány elvállalja, hogy négyhetenként más és más gazdag férfi eszkortpartnere legyen, fejenként 100,000 dollárért. A szex nem előírás, de felárért engedhet a csábításnak. Tizenkét gazdag és sármos ügyfél, akikkel még csak nem is muszáj lefeküdnie volt már rosszabb állása is. Egy kikötés van csak: nem lehet szerelmes. Neked sikerülne?
Audrey Carlan eredetileg magánkiadásban megjelent sorozata ma a világ egyik legforróbb könyvszenzációja, amiből mozifilm és tévésorozat is készül, miközben Mia Saunders nem mindennapi történetét több millió női olvasó csodálja Brazíliától Kínáig.
Teljesen random választás volt ez az olvasás és igazából nem terveztem, hogy valaha is sort kerítek rá, de a Molyon pikáns idézetek egy sora jött velem szembe, ráadásul a Bookline nagy nyári akciójában 50% kedvezményt adtak mind a négy kötetre.
A téma mindenképpen izgalmas, már - már tabunak is beillik, hiszen a főszereplő, Mia, édesapja milliós tartozásai végett kénytelen eszkortlánynak állni, ami valljuk be elsőre mindenképpen luxus prostitúciónak hangzik.
Nem kötelező lefeküdnie az ügyfelekkel és csak olyan dolgokat kell bevállalnia amit ő is akar, így hát elsőre ez számomra mindenképpen ,, A túl szép, hogy igaz legyen" kategória, hiszen gyanítom, a valóságban ez biztosan nem így működik.
Tulajdonképpen pontosan ez volt az egyik legnagyobb gondom a történettel. Egyáltalán nem találtam reálisnak. Lányregénybe illő módon, csodálatosan szépnek volt beállítva ez az egész eszkort dolog.
Mert milyen meglepő, hogy Mia ügyfelei mindig jóképűek, bugyiolvasztóak, fiatalok, kőgazdagok és kedvesek, megértőek voltak. A családjuk és a barátaik is rögtön elfogadták a lányt és mindenki jól bánt vele, a tenyéren hordozta, holott ez egészen másképpen is elsülhetett volna.
 |
| A kép forrása |
Keresett egy csomó pénzt, utazgatott, elhalmozták ajándékokkal, közben pedig nagyokat szexelt és körülbelül mindenkivel lefeküdt, de tényleg.
A másik ami idegesített az a szereplők teljes életképtelensége, kidolgozatlansága. Egyiküket sem tudtam megkedvelni.
Mia egy igazi irritáló, üresfejű, buta főhősnő, aki állítólag szerelmes lesz már az első ügyfelébe, de azért még jó pár pasival lefekszik, szó szerint felkínálja magát nekik, hiszen úgy tartja úri kedve, ja meg mert megegyeztek persze.
Nyitott kapcsolat, vagy mi. Jól van, semmi gond. Ők tudják.
Megsértődik, amikor plusz pénzt kap az extra szolgáltatásaiért, amit megjegyzem ő kezdeményezett és persze élvezett is, mert hát ő nem hivatásos szajha...Hűha.
Aztán persze ott volt még az a megannyi pasi, akik szinte semmit sem tettek hozzá a cselekményhez, kivéve persze kőkemény dorongjukat és pergő nyelvüket, azt viszont minden mennyiségben.
Wes egyszerűen túl volt idealizálva, Alec egy igazi elvont, unszimpatikus, de tipikus kan. Tony és Hector aranyosak, de ennyi. Mace egy önző, gyerekes barom, Tai meg nagy test, nagy élvezet és ki is fújt a dolog. A szenátorra kár a szót pazarolni, a fia meg csak szimplán egy erőszakos idióta.
A mellékszereplőkről felesleges is szót ejteni, mert elhanyagolhatóak. Semmit sem tudtunk meg róluk, kivéve, hogy mind odavannak Miáért. Természetesen.
 |
| A kép forrása |
Érzelmek nulla, élvezhető és értékelhető gondolatok még kevesebb, gagyi párbeszédek, valamint a látszat fontossága viszont annál több.
El fogom majd olvasni a folytatásokat, mert még így is érdekel sajnos, hogy hová forrja ki magát ez az egész, de biztos vagyok benne, hogy vannak ennél sokkal igényesebb művek a piacon.
Egyébként viszonylag gyorsan haladtam vele, olvastatta magát és mint említettem az alapötlet is figyelemre méltó, sok potenciál rejlett benne, de egyáltalán nem lett jól kidolgozva.
 |
| Az írónő |
Pár szó a borítóról: A borító a kiadó munkája és mind a négy kötetnek ugyanaz, csupán csak a színek változnak rajta.
Egész jól kifejezi a történetet és persze Mia karakterét ábrázolja.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése