Könyvkritika: Jennifer Lynn Barnes - A ​Hawthorne testvérek

Jennifer Lynn Barnes

A ​Hawthorne testvérek  (The Brothers Hawthorne)

Az Örökösök viadala sorozat negyedik kötete

Magyar kiadás éve: 2024

Fülszöveg:

Négy ​testvér. Két rejtély. Egy lebilincselő regény.
Jennifer Lynn Barnes visszatér bestsellere, az Örökösök viadala-trilógia világába, és emeli a tétet.
Grayson Hawthorne-t milliárdos nagyapja születése óta az utódának nevelte. Aztán kitagadta az örökségből az egész családját, és meghalt, de a hatása és a tanításai ott élnek a fiúban. Így amikor a két húga bajba kerül, Grayson kézbe veszi az ügyet, és azt teszi, amihez a legjobban ért: hatékonyan és kíméletlenül megoldja a helyzetet. Anélkül, hogy belegabalyodna az érzelmi szálakba. Legalábbis ez a terv.
Jameson Hawthorne született játékos, az izgalmat és a kockázatot kergeti. Amikor felbukkan titokzatos apja, és szívességet kér tőle, naná hogy nem tud ellenállni a kísértésnek. Be kell jutnia London legexkluzívabb titkos szerencsejáték-klubjába, hogy megnyerjen egy elképzelhetetlen tétért folyó, lehetetlenül nehéz játékot. Még szerencse, hogy Jamesonnak a lehetetlen a specialitása.
A világ két végén bonyolult játszmákba keveredő Grayson és Jameson testvéreik és Avery segítségével egyre mélyebbre kénytelenek ásni, hogy eldöntsék, kik akarnak lenni, és mi mindent hajlandóak feláldozni a győzelemért.

  Az eddigi részekről írt értékeléseimet ezeken a linkeken tudjátok elolvasni: Könyvkritika: Jennifer Lynn Barnes - Örökösök ​viadala, Könyvkritika: Jennifer Lynn Barnes - Az örökség ára és Könyvkritika: Jennifer Lynn Barnes - Az örökség kulcsa.

   Bevallom őszintén, kicsit csalódott vagyok ezzel a negyedik vagy kiegészítő kötettel kapcsolatban.

   Az biztos, hogy ha az írónő ezzel kezdte volna a pályafutását az Örökösök viadala kapcsán, akkor tuti, hogy nem olyan lelkesen imádom, mint egyébként.

   Nálam már az is kiveri a biztosítékot, hogy kijött egy ilyen utolsó utáni rész. Nem egyszer leírtam, hogy tudni kell abbahagyni, főleg úgy, hogy eredetileg duológiának indult ez az egész.

   A ​Hawthorne testvéreknek pontosan az az egyik legnagyobb hibája, hogy önálló kötetként egyáltalán nem állja meg a helyét, olvasni csak és kizárólag a teljes trilógia ismeretében lehet, viszont nem is annyira kapcsolódik az előzményekhez, nekem nagyon kilóg a sorból. :(

   Már a fülszöveg is megtévesztő, hiszen a ,,Négy ​testvér. Két rejtély. Egy lebilincselő regény." nem állja meg a helyét. A két testvér viszont annál inkább.

   Szóval aki abban bízik, hogy majd jobban megismerhetjük Nasht vagy Xandernek fontos szerep jut végre, annak csalódnia kell. Xander és Nash olyan keveset szerepelnek, hogy az már szinte fájó.

   Grayson és Jameson könyve ez, még Avery is a háttérbe szorul és csak operál nekik, ami mondjuk nem baj, ha szereted ezt a két testvért.

   Számomra kerek egész lezárást kaptak Az örökség kulcsában, szóval nem igazán estem hasra ettől a történettől.

   Sok helyen vontatottnak éreztem, lassabban haladtam vele, néha nem igazán kötött le.

   Sőt, igazából Jameson szálára értem ezt, az valamiért teljesen hidegen hagyott, még Grayson kalandjai és családi vívódásai sokkal jobban lekötöttek.

   Természetesen most sem volt hiány rejtélyekben, kódokban, fejtörőkben és találós kérdésekben, ezek már-már sajátjai az írónő könyveinek.

   A befejezés most is falkaparós és megdöbbentő, ami azonnali folytatásért kiállt, de kérdem én? Mégis minek? Nem látok én ebben már több potenciált, de hát biztosan lesz még másik kötet, ráadásul a nyáron jelenik meg külföldön a The Grandest Game, ami egy új sorozat első felvonása és ami Graysont helyezi az előtérbe.

   A kevesebb néha több...na mindegy.

   Amúgy egy izgalmas krimi, egy rejtélyes, néhol misztikummal fűszerezett kaland, közben pedig itt-ott romantikus, picit vicces, meghökkentő és persze meglepően érdekfeszítő.

   Rendkívül összetett, jól kidolgozott, az írónő stílusa pedig gördülékeny, viszonylag haladós, hiszen sok rövid fejezetből áll, amik mindig valami meghökkentő dologgal érnek véget.
   Azoknak ajánlom elolvasásra, akik szeretik ezt a gazdag világot és nem unják még a Hawthorne testvérek kalandjait.

   Akik megcsömörlöttek, mint én, azok nyugodtan kihagyhatják és koncentrálhatnak az eredeti trilógiára.

   Remélem nem Árnyvadász szintű túlzás lesz ebből is...

   Pár szó a borítóról:  A borító sokban hasonlít az eredetihez, mégis különbözik tőle, kicsit egyszerűbb, de attól még nagyon szép és feltűnő.
   A cselekmény szempontjából minden tárgynak jelentősége van. Van itt megint korona, lámpás, kulcs, zsebóra, lakat és tőr is.