Könyvkritika: Travis Baldree - Koponyák és könyvesboltok és Lorelei Savaryn - Az elveszett színek kertje
Sziasztok! :)
Két, mostanában olvasott kötet rövid, ám annál lényegre törőbb értékelésével jövök.
Ezek: Travis Baldree - Koponyák és könyvesboltok és Lorelei Savaryn - Az elveszett színek kertje.
Travis Baldree
Koponyák és könyvesboltok (Bookshops & Bonedust)
Legendás latték - 0. rész
Magyar kiadás éve: 2024
Fülszöveg:
Egy csésze habkönnyű fantasy mellé egy falat mézédes sütemény
A rendkívüli sikerű Legendás Latték előtörténetében egy dicsőségre éhes orknak rá kell döbbennie, hogy az, amit leginkább hajszolunk, gyakran nem az, amire valóban szükségünk van.
Az ifjú zsoldos, Viv nem egészen így képzelte a katonalétet, amikor beállt Rackam Rétisasai közé.
Legalábbis azt semmiképp sem tervezte, hogy egy hatalmas nekromanta levadászása közben olyan szörnyű sérülést szenved, hogy egy gyógyító kezére adják a világ legunalmasabb kisvárosában, Borongóban, olyan messzire az izgalmaktól és társaitól, hogy már-már attól fél, soha nem jönnek vissza érte.
Mivel ütheti el idejét egy lenyomorodott ork harcos?
Álmában sem hitte volna, hogy a sors egy viharvert könyvesboltba vezeti – azt pedig főleg elképzelni sem tudta volna, hogy a mocskosszájú tulaj és az ódon kötetek milyen változások magját ültetik majd el a lelkében.
Minden nyugalom ellenére a kaland azonban nem kerüli el. Egy rejtélyes, szürke idegen, egy izgága gnóm, egy nem várt szerelem és egynél jóval több csontváz sokkal eseménydúsabbá teszi Borongót, mint Viv valaha hitte volna.
A rendkívüli sikerű Legendás Latték előtörténetében egy dicsőségre éhes orknak rá kell döbbennie, hogy az, amit leginkább hajszolunk, gyakran nem az, amire valóban szükségünk van.
Az ifjú zsoldos, Viv nem egészen így képzelte a katonalétet, amikor beállt Rackam Rétisasai közé.
Legalábbis azt semmiképp sem tervezte, hogy egy hatalmas nekromanta levadászása közben olyan szörnyű sérülést szenved, hogy egy gyógyító kezére adják a világ legunalmasabb kisvárosában, Borongóban, olyan messzire az izgalmaktól és társaitól, hogy már-már attól fél, soha nem jönnek vissza érte.
Mivel ütheti el idejét egy lenyomorodott ork harcos?
Álmában sem hitte volna, hogy a sors egy viharvert könyvesboltba vezeti – azt pedig főleg elképzelni sem tudta volna, hogy a mocskosszájú tulaj és az ódon kötetek milyen változások magját ültetik majd el a lelkében.
Minden nyugalom ellenére a kaland azonban nem kerüli el. Egy rejtélyes, szürke idegen, egy izgága gnóm, egy nem várt szerelem és egynél jóval több csontváz sokkal eseménydúsabbá teszi Borongót, mint Viv valaha hitte volna.
A New York Times-bestseller Travis Baldree a Legendás Latték után újabb bájos hangulatú történettel kápráztatja el olvasóit.
Ó, baszki! :D
Szóval szerettem nagyon ezt a részt is és jó volt visszatérni ebbe a világba.
Travis Baldree nekem ígéretes írónak tűnik, szerintem el fogom majd olvasni a sorban megjelenő könyveit, de főleg azokat, amik ebben az univerzumban fognak játszódni, no persze ha lesz még ilyen?!
Nekem egyre jobban bejön ez a cozy fantasy alműfaj, mert könnyed, végtelenül szórakoztató, mégis izgalmas és kalandos. Pont olyan, mint amilyen ez a regény is volt.
Szuper lenne egy saját könyvesboltot nyitni és ott tevékenykedni. Ahhh.
Kedveltem a szereplőket is. Viv itt még annyira harcias, jó látni, hogy honnan-hová fejlődött. Aztán persze Páfrány a káromkodásaival és Pörkölt, a hűséges griffenet óriási kedvenceim voltak, csakúgy, mint Hátizsák. :D
Hátizsák volt a fő-fő kedvencem, de komolyan. Olyan jókat nevettem rajta. Micsoda „alak".
A világfelépítés még tovább fejlődött, számomra szépen kidolgozottá vált.
Fantasztikus óda az olvasás, a könyvek, a könyvesboltok és a finom sütemények szeretetéhez.
Nem tudok és nem is akarok rosszat írni erről a könyvről, mert olvasás közben végig mosolyogtam, boldog és elégedett voltam.
Kell ennél több?
Szóval szerettem nagyon ezt a részt is és jó volt visszatérni ebbe a világba.
Travis Baldree nekem ígéretes írónak tűnik, szerintem el fogom majd olvasni a sorban megjelenő könyveit, de főleg azokat, amik ebben az univerzumban fognak játszódni, no persze ha lesz még ilyen?!
Nekem egyre jobban bejön ez a cozy fantasy alműfaj, mert könnyed, végtelenül szórakoztató, mégis izgalmas és kalandos. Pont olyan, mint amilyen ez a regény is volt.
Szuper lenne egy saját könyvesboltot nyitni és ott tevékenykedni. Ahhh.
Kedveltem a szereplőket is. Viv itt még annyira harcias, jó látni, hogy honnan-hová fejlődött. Aztán persze Páfrány a káromkodásaival és Pörkölt, a hűséges griffenet óriási kedvenceim voltak, csakúgy, mint Hátizsák. :D
A világfelépítés még tovább fejlődött, számomra szépen kidolgozottá vált.
Fantasztikus óda az olvasás, a könyvek, a könyvesboltok és a finom sütemények szeretetéhez.
Nem tudok és nem is akarok rosszat írni erről a könyvről, mert olvasás közben végig mosolyogtam, boldog és elégedett voltam.
Kell ennél több?
Pár szó a borítóról: A borító az egyik eredeti kiadás magyarosított változata és jól passzol a következő részhez is.
Ezen Viv, Páfrány és Pörkölt triója látható a Bogáncstövis könyvesboltban.
Lorelei Savaryn
Az elveszett színek kertje (The Edge of In Between)
Magyar kiadás éve: 2024
Fülszöveg:
A tizenkét éves Lottie színek és varázslat kavalkádjában éli életét Vivelle városában, ahol varázsereje révén csodálatos festményeket kelt életre. Ám szülei tragikus balesete következtében kihunynak benne a színek, és az élők és holtak birodalmai között húzódó szürke senkiföldjére, a Mezsgyére kerül bogaras nagybátyja birtokára, aki megszállottan keresi halott felesége lelkét.
A fiatal lány hamar rájön, hogy a kietlen, holtak lelkeivel teli táj titkokat rejt, és amikor unokatestvérével együtt rábukkan egy jéggel borított kertre, feléled benne a remény, hogy talán rátalálhat szüleire, és együtt térhetnek vissza az élők földjére. Azonban más erők is munkálkodnak itt, amelyek családjával együtt a holtak földjére, Mindörökbe taszítanák őt. Vajon Lottie legyőzheti bénító bánatát, és rálelhet újra az őt éltető varázslatra?
Lorelei Savaryn színekkel, varázslattal és érzelmekkel teli könyve a gyászról, az elfogadásról és a szeretetről mesél, miközben megidézi minden idők egyik legszebb meseregényét, A titkos kertet.
A fiatal lány hamar rájön, hogy a kietlen, holtak lelkeivel teli táj titkokat rejt, és amikor unokatestvérével együtt rábukkan egy jéggel borított kertre, feléled benne a remény, hogy talán rátalálhat szüleire, és együtt térhetnek vissza az élők földjére. Azonban más erők is munkálkodnak itt, amelyek családjával együtt a holtak földjére, Mindörökbe taszítanák őt. Vajon Lottie legyőzheti bénító bánatát, és rálelhet újra az őt éltető varázslatra?
Lorelei Savaryn színekkel, varázslattal és érzelmekkel teli könyve a gyászról, az elfogadásról és a szeretetről mesél, miközben megidézi minden idők egyik legszebb meseregényét, A titkos kertet.
Egy teljesen hirtelen jött ötlettől vezérelve rendeltem meg ezt a könyvet, de nem bántam meg, mert elnyerte a tetszésemet.
Az írónő stílusa nagy kedvencem Lucy Strange, valamint Carlos Ruiz Zafón munkásságát idézi, szóval akik szerették ennek a két szerzőnek a műveit, akkor azok szerintem Savaryn könyveit is szeretni fogják.
A fülszöveg is elárulja, hogy ez a mű tulajdonképpen egy A titkos kert átirat, tisztelgés az eredeti, nagy előd előtt és mivel nekem az a regény a tavalyi évem egyik kedvence volt, így engem ez ragadott meg benne igazán.
Valóban hasonló dolgok történnek, mint ott, de mégis egyedi tudott maradni, ez pedig a mágiának köszönhető, valamint a kivételes világfelépítésnek.
Igazán szépen volt benne ábrázolva a varázslat, ami mindenkiben ott szunnyad, de bizonyos negatív hatásokra, sérelmekre, csalódásokra és persze a gyász végett kifakulhatnak az emberek.
Mindenképpen meg kell említenem a gyász feldolgozását, mert ez is lírai módon és szintén szépen volt ábrázolva. Legutóbb ilyet az Esznek-e a halottak epertortát? című kisregényben olvastam.
Összességében tehát elmondhatom, hogy egy szuper regényt olvastam, egyáltalán nem csalódtam benne és nagyon tetszett. Jó szívvel ajánlom akár kortól függetlenül is.
Biztosan be fogom szerezni és el fogom olvasni az írónő másik, magyarul megjelent könyvét is.
A cottagecore hangulata is van, szóval akik szeretik az ilyen témájú könyveket azoknak jó olvasmány lehet.
Az írónő stílusa nagy kedvencem Lucy Strange, valamint Carlos Ruiz Zafón munkásságát idézi, szóval akik szerették ennek a két szerzőnek a műveit, akkor azok szerintem Savaryn könyveit is szeretni fogják.
A fülszöveg is elárulja, hogy ez a mű tulajdonképpen egy A titkos kert átirat, tisztelgés az eredeti, nagy előd előtt és mivel nekem az a regény a tavalyi évem egyik kedvence volt, így engem ez ragadott meg benne igazán.
Valóban hasonló dolgok történnek, mint ott, de mégis egyedi tudott maradni, ez pedig a mágiának köszönhető, valamint a kivételes világfelépítésnek.
Mindenképpen meg kell említenem a gyász feldolgozását, mert ez is lírai módon és szintén szépen volt ábrázolva. Legutóbb ilyet az Esznek-e a halottak epertortát? című kisregényben olvastam.
Összességében tehát elmondhatom, hogy egy szuper regényt olvastam, egyáltalán nem csalódtam benne és nagyon tetszett. Jó szívvel ajánlom akár kortól függetlenül is.
Biztosan be fogom szerezni és el fogom olvasni az írónő másik, magyarul megjelent könyvét is.
A cottagecore hangulata is van, szóval akik szeretik az ilyen témájú könyveket azoknak jó olvasmány lehet.
Pár szó a borítóról: A borító a magyar kiadás sajátja, ami szerintem nagyon szép és jól illik a történethez.
Rajta az Elhagy-lak, az a bizonyos piros kardinális pinty, az Elhagy-lakba vezető díszes kapu és persze a kert, ami körülveszi a birtokot.
Kicsit félelmetes, de pont ez a lényeg. Félrevezető, ám mégis jellemező.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése