Könyvek, amik sajnos csalódást okoztak :(
Sziasztok! :)
Mostanában egyre több blogon és vlogon is láttam olyan bejegyzést/videót, ahol a szerkesztők azokról a könyvekről beszéltek, amik nem nyerték el a tetszésüket, amik csalódást okoztak nekik.
Ilyen egyébként nekem is volt. Nem is kevés. Elvégre aki sokat olvas, annak már-már elkerülhetetlen, hogy bele ne fusson ilyesfajta kötetekbe.
Most összeszedtem ezeket, mert gondoltam jó ha Ti is látjátok, hogy nemcsak mindig dicsérek, magasztalok.
Persze szeretném jó előre leszögezni, hogy ezzel senkit sem akarok megbántani. Sem a kiadókat, sem az írókat, sem pedig a könyvek rajongóit. Hiszen emberek vagyunk, különbözünk egymástól.
Lehet, hogy ami nekem tetszett, azt Ti utáltátok, és ez persze fordítva is igaz lehet. Ti imádtátok, de nekem valamiért nem jött be.
Lássuk a listát:
Rainbow Rowell: Fangirl
Nem volt rossz, de az eleje nagyon lassan indult. A felétől aztán kicsit jobb lett és egész jól kiforrta magát.
Az alapötlet nagyon tetszett, mert régen én is írtam Alkonyat fanfictiont. ( Volt egy blogom Volturi témában). Teljesen megértettem Cath ragaszkodását és kicsit olyan antiszociális vagyok, mint ő. Sok hasonlóságot felfedeztem kettőnk között, mégsem tudtam igazán azonosulni vele és egyik szereplőt sem sikerült igazán megkedvelnem.
Ez a Simon Snow – ha engem kérdeztek – óriási Harry Potter koppintás.
Egy ( hét) nyolc részből álló könyvsorozat, amelyben az árva varázslófiú beiratkozik a mágusképzőbe, ahol gyermekkori ellenségével (is) megküzd… stb.
Simon= Harry
Penelope= Hermione
Baz= talán Draco és Ron sajátos keveréke???
Szerintem nem fogok többet olvasni az írónőtől, sajnálom. :(
Colleen Houck - A tigris átka
Egy rossz, unszimpatikus karakter sajnos sok gondot tud okozni. :(
Ebben a kötetben, a főszereplő lányt egyszerűen megutáltam a könyv második felében. Borzalmasan gyerekesen és idegesítően viselkedett. Legszívesebben besétáltam volna a lapok közé és jól megráztam volna, hogy térjen már végre észhez. :(
Általában szoktam szeretni a főszereplőket, hiszen azért ők a főszereplők, hogy kedveljük őket, de ( Na! Ezt jól megmondtam!) itt annyira nem tudtam azonosulni Kelsey-vel, hogy az már fájt. Nem lehetne, hogy a következő részekben valaki más lépjen a helyére? :O
Eddig még nem éreztem nagy késztetést, hogy folytassam, pedig megvannak az eddig megjelent kötetek. :(
V. E. Schwab - Egy sötétebb mágia
Gondolom nem leszek népszerű ezzel a véleménnyel, de ez van. :(
Próbáltam, erőltettem, de egyszerűen nem ment. Nekem ez a könyv egyáltalán nem jött be. Sajnálom.
Nagyon akartam szeretni, de még befejezni sem tudtam. Számomra az első kétszáz oldal igazi kínszenvedés volt. Amikor tudatosult bennem, hogy végre abbahagyom, akkor újra boldog lettem.
Unszimpatikus karakterek, unalmas írásmód. Annyira lassan épült az egész cselekmény, hogy untam magam. Az új Harry Potterként is emlegették, de a kettő ég és föld. Szerencsére.
Nem tetszett, ennyi.
Abbi Glines - A végzetem
Eddig csak az első két részt olvastam el, de lehet, hogy soha nem fog nálam sorra kerülni a befejező kötet. Pedig nagyon jó lenne már túlesni rajta. Ez persze nem jelent jót. Nagyon nem.
Pagan nem volt szimpatikus. Egy kicsit sem. Ez már sokat levont az egészből. Olyan kis butuska volt, naiv és ostoba. Nem tudtam vele együtt érezni. Néha olyan megnyilvánulásai voltak, hogy a fejemet vertem a falba. A tigris átka című könyvben találkoztam ilyen unszimpatikus főhősnővel.
Leif idegesített, mert egy idő után papucs lett, Miranda az agyamra ment, még Dank…hát. Fogalmazzunk úgy, hogy nem ő lesz a kedvenc, könyves álompasim.
Szóval nem tudtam szeretni a szereplőket. :(
A könyv eleje olyan volt, mint valami lagymatag tini dráma.
Jobbat vártam. Sokkal jobbat.
Jaj, és ezek a nevek? Pagan, Dank, Leif? Nagyon bénák…
John Updike - Az eastwicki boszorkányok
Pedig a második rész is a polcomon csücsül, de nálam a Soha többet! kategóriát erősíti.
Emlékszem, hogy amikor olvastam, akkor oldalakat lapoztam át, hogy legalább haladjak vele és gyorsan a végére érjek.
A szereplőket utáltam, mert mindenki önző volt, velejéig romlott, gonosz és kicsinyes. Egy kedvelhető karakter sem volt benne.
A mágia cseppet sem volt jól ábrázolva. Inkább szemfényvesztésnek, gagyi hókusz-pókusznak tűnt.
Ráadásul az egész túl volt írva. Amikor már a tizedik oldal is ugyanarról a tájról vagy ruháról szólt, az egy ,,kicsit" már soknak tűnt.
Pedig a filmet és a sorozatot is úgy szerettem, de nagyon be lettem csapva.
Melissa Landers - Összefonódva
Akkora csalódás. :(
Az első és a második részt nagyon szerettem, de ezt? A Molyon például csak azért adtam három és fél csillagot, mert az előző részek értek is valamit.
Unalmas volt, logikátlan, hihetetlen és a szereplőket sem sikerült újfent megkedvelnem. Mintha az írónőnek az lett volna a célja, hogy mindent leromboljon, amit előtte oly jól megírt és felépített.
Vagy semmi sem történt benne vagy minden olyan gyorsan esett meg. A végén lévő megoldás is túl egyszerűnek tűnt.
Alig vártam, hogy a végére érjek, mert már féltem tőle, hogy végül kénytelen leszek abbahagyni.
Remélem, hogy ez itt tényleg véget ért és a trilógia trilógia marad.
Érdemben többet erről nem tudok és nem is akarok nyilatkozni. A 2016-os évem legnagyobb csalódása volt. :(
Ally Condie - Egymáshoz rendelve
Igazából csak az első részéről tudok érdemben nyilatkozni, mert csak azt olvastam. Pedig megvan a maradék két kötet is, de tuti, hogy SOHA nem fogom a kezembe venni őket.
Számomra unalmas volt, végtelenül lapos, úgy éreztem, hogy az égvilágon semmi nem történik benne.
A szereplők idegesítettek és unszimpatikusak voltak.
Habár az elgondolás és az alapötlet tetszett, a megvalósítás siralmas volt.
Annyira lassan épült, hogy emlékszem teljesen lefáradt tőle az agyam. Sokszor csak azért lapoztam még egy oldalt, hogy hátha akkor majd történik benne valami...
James Dashner - Tűzpróba (és Halálkúra)
Az első rész nagyon magasra tette a lécet, így hát izgatottan vártam a folytatást.
Aztán elolvastam és leesett az állam attól, hogy milyen rossz volt. Számomra túlságosan is sok és értelmetlen volt benne a brutalitás, a halál.
Voltak benne logikai hibák, következetlenségek.
Az előző rész szereplőit sikerült teljesen megutálnom, kivéve persze Newt karakterét.
A trilógia lezárásával pedig egyáltalán nem voltam elégedett. Össze lett csapva és cseppet sem találtam reálisnak.
Rick Yancey - Végtelen tenger
A harmadik részt el sem olvastam, de tudom, hogy miként végződik, mert kíváncsiságból elolvastam róla pár kritikát.
Itt is az volt a baj, hogy az első rész szuper volt, sokkoló és izgalmas, de a folytatás lapos lett, kínzó.
Sokszor nem lehetett követni a váltott szemszögeket sem. Az első kötet igaz szívű hőseiből hitvány, önző szereplők lettek.
A végén már szerintem maga az író sem tudta és értette, hogy ki is az ellenség, mit is akarnak és hogy honnan jöttek?!
Andrew Davidson - A vízköpő
Itt leginkább a fülszöveg vezetett félre.
Történelmi korokon átívelő szerelmi drámát vártam, erre valami teljesen mást kaptam.
Inkább olyan volt, mint valami novelláskötet. Egy őrült, zavarodott nő meséket mesélt egy beteg férfinek. Végül az sem derült ki, hogy tulajdonképpen mi is volt az igazság?
A karaktereket nem szerettem, egyáltalán nem tudtam azonosulni velük.
Hiteltelennek találtam, követhetetlennek és a vége lezáratlan, összecsapott lett.
Olivia Goldsmith - Elvál nők klubja
A filmet imádtam. Mai napig az egyik kedvencem és bármikor képes vagyok újranézni. Ám a könyv...?
Kezdjük ott, hogy a kettőnek szinte köze sincs egymáshoz. Mintha csak a szereplőket hívnák ugyanúgy és pár esemény helyszíne megegyezne. Ebben az esetben a ritkább helyzet áll fenn: A film, jobb mint a könyv. Fényévekkel.
Ahhoz képest, hogy egy nő írta, teljesen sutba vágja a feminizmust, kiáll a férfiak mellett és pár dolgot - például a megcsalást - magának értetődőnek vél. Legalábbis a férfiak részéről.
A film finom humora sincs meg benne. Teljesen elvész. Annie, Brenda és Elise karaktereit pedig nemhogy kedvelni nem lehet, hanem egyenesen idegesítőek és kiborítóak.
Joseph Fink, Jeffrey Cranor - Üdvözöljük Night Vale-ben!
A Molyon csak azért adtam rá négy csillagot, mert szeretném ha lenne folytatása. Hogy miért?
Mert utálom a befejezetlen sorozatokat és valami halovány remény még él bennem, hogy a második részben talán választ kapok, hogy tulajdonképpen, miről is szól ez az egész.
Ez a sztori furcsa, morbid, hihetetlen, szürreális. Nem is tudom, hogy melyik a jó szó rá?
Olvasás közben olyan érzésem volt, mintha a Twin Peaks eseményeit összemixelték volna valami átlagosnak cseppet sem mondható, amerikai, sivatagi kisváros nem mindennapi életével.
Fogalmam sincs, hogy mit gondoljak erről az egészről?! Vannak benne földönkívüliek, angyalok, szörnyek, egy alakváltó és…. áhhhh annyi féle-fajta dolog, történés és karakter, hogy felsorolni is nehéz lenne.
Az biztos, hogy Nigh Vale nem egy tipikus város, mégis megtalálhatóak benne azok a jelzők és személyek, akik az ilyen kisvárosokat tipikus kisvárossá teszik.
Nektek milyen könyvek okoztak csalódást?
Írjátok meg nekem. :)
Mostanában egyre több blogon és vlogon is láttam olyan bejegyzést/videót, ahol a szerkesztők azokról a könyvekről beszéltek, amik nem nyerték el a tetszésüket, amik csalódást okoztak nekik.
Ilyen egyébként nekem is volt. Nem is kevés. Elvégre aki sokat olvas, annak már-már elkerülhetetlen, hogy bele ne fusson ilyesfajta kötetekbe.
Most összeszedtem ezeket, mert gondoltam jó ha Ti is látjátok, hogy nemcsak mindig dicsérek, magasztalok.
Persze szeretném jó előre leszögezni, hogy ezzel senkit sem akarok megbántani. Sem a kiadókat, sem az írókat, sem pedig a könyvek rajongóit. Hiszen emberek vagyunk, különbözünk egymástól.
Lehet, hogy ami nekem tetszett, azt Ti utáltátok, és ez persze fordítva is igaz lehet. Ti imádtátok, de nekem valamiért nem jött be.
Lássuk a listát:
Rainbow Rowell: Fangirl
Nem volt rossz, de az eleje nagyon lassan indult. A felétől aztán kicsit jobb lett és egész jól kiforrta magát.
Az alapötlet nagyon tetszett, mert régen én is írtam Alkonyat fanfictiont. ( Volt egy blogom Volturi témában). Teljesen megértettem Cath ragaszkodását és kicsit olyan antiszociális vagyok, mint ő. Sok hasonlóságot felfedeztem kettőnk között, mégsem tudtam igazán azonosulni vele és egyik szereplőt sem sikerült igazán megkedvelnem.
Ez a Simon Snow – ha engem kérdeztek – óriási Harry Potter koppintás.
Egy ( hét) nyolc részből álló könyvsorozat, amelyben az árva varázslófiú beiratkozik a mágusképzőbe, ahol gyermekkori ellenségével (is) megküzd… stb.
Simon= Harry
Penelope= Hermione
Baz= talán Draco és Ron sajátos keveréke???
Szerintem nem fogok többet olvasni az írónőtől, sajnálom. :(
Colleen Houck - A tigris átka
Egy rossz, unszimpatikus karakter sajnos sok gondot tud okozni. :(
Ebben a kötetben, a főszereplő lányt egyszerűen megutáltam a könyv második felében. Borzalmasan gyerekesen és idegesítően viselkedett. Legszívesebben besétáltam volna a lapok közé és jól megráztam volna, hogy térjen már végre észhez. :(
Általában szoktam szeretni a főszereplőket, hiszen azért ők a főszereplők, hogy kedveljük őket, de ( Na! Ezt jól megmondtam!) itt annyira nem tudtam azonosulni Kelsey-vel, hogy az már fájt. Nem lehetne, hogy a következő részekben valaki más lépjen a helyére? :O
Eddig még nem éreztem nagy késztetést, hogy folytassam, pedig megvannak az eddig megjelent kötetek. :(
V. E. Schwab - Egy sötétebb mágia
Gondolom nem leszek népszerű ezzel a véleménnyel, de ez van. :(
Próbáltam, erőltettem, de egyszerűen nem ment. Nekem ez a könyv egyáltalán nem jött be. Sajnálom.
Nagyon akartam szeretni, de még befejezni sem tudtam. Számomra az első kétszáz oldal igazi kínszenvedés volt. Amikor tudatosult bennem, hogy végre abbahagyom, akkor újra boldog lettem.
Unszimpatikus karakterek, unalmas írásmód. Annyira lassan épült az egész cselekmény, hogy untam magam. Az új Harry Potterként is emlegették, de a kettő ég és föld. Szerencsére.
Nem tetszett, ennyi.
Abbi Glines - A végzetem
Eddig csak az első két részt olvastam el, de lehet, hogy soha nem fog nálam sorra kerülni a befejező kötet. Pedig nagyon jó lenne már túlesni rajta. Ez persze nem jelent jót. Nagyon nem.
Pagan nem volt szimpatikus. Egy kicsit sem. Ez már sokat levont az egészből. Olyan kis butuska volt, naiv és ostoba. Nem tudtam vele együtt érezni. Néha olyan megnyilvánulásai voltak, hogy a fejemet vertem a falba. A tigris átka című könyvben találkoztam ilyen unszimpatikus főhősnővel.
Leif idegesített, mert egy idő után papucs lett, Miranda az agyamra ment, még Dank…hát. Fogalmazzunk úgy, hogy nem ő lesz a kedvenc, könyves álompasim.
Szóval nem tudtam szeretni a szereplőket. :(
A könyv eleje olyan volt, mint valami lagymatag tini dráma.
Jobbat vártam. Sokkal jobbat.
Jaj, és ezek a nevek? Pagan, Dank, Leif? Nagyon bénák…
John Updike - Az eastwicki boszorkányok
Pedig a második rész is a polcomon csücsül, de nálam a Soha többet! kategóriát erősíti.
Emlékszem, hogy amikor olvastam, akkor oldalakat lapoztam át, hogy legalább haladjak vele és gyorsan a végére érjek.
A szereplőket utáltam, mert mindenki önző volt, velejéig romlott, gonosz és kicsinyes. Egy kedvelhető karakter sem volt benne.
A mágia cseppet sem volt jól ábrázolva. Inkább szemfényvesztésnek, gagyi hókusz-pókusznak tűnt.
Ráadásul az egész túl volt írva. Amikor már a tizedik oldal is ugyanarról a tájról vagy ruháról szólt, az egy ,,kicsit" már soknak tűnt.
Pedig a filmet és a sorozatot is úgy szerettem, de nagyon be lettem csapva.
Melissa Landers - Összefonódva
Akkora csalódás. :(
Az első és a második részt nagyon szerettem, de ezt? A Molyon például csak azért adtam három és fél csillagot, mert az előző részek értek is valamit.
Unalmas volt, logikátlan, hihetetlen és a szereplőket sem sikerült újfent megkedvelnem. Mintha az írónőnek az lett volna a célja, hogy mindent leromboljon, amit előtte oly jól megírt és felépített.
Vagy semmi sem történt benne vagy minden olyan gyorsan esett meg. A végén lévő megoldás is túl egyszerűnek tűnt.
Alig vártam, hogy a végére érjek, mert már féltem tőle, hogy végül kénytelen leszek abbahagyni.
Remélem, hogy ez itt tényleg véget ért és a trilógia trilógia marad.
Érdemben többet erről nem tudok és nem is akarok nyilatkozni. A 2016-os évem legnagyobb csalódása volt. :(
Ally Condie - Egymáshoz rendelve
Igazából csak az első részéről tudok érdemben nyilatkozni, mert csak azt olvastam. Pedig megvan a maradék két kötet is, de tuti, hogy SOHA nem fogom a kezembe venni őket.
Számomra unalmas volt, végtelenül lapos, úgy éreztem, hogy az égvilágon semmi nem történik benne.
A szereplők idegesítettek és unszimpatikusak voltak.
Habár az elgondolás és az alapötlet tetszett, a megvalósítás siralmas volt.
Annyira lassan épült, hogy emlékszem teljesen lefáradt tőle az agyam. Sokszor csak azért lapoztam még egy oldalt, hogy hátha akkor majd történik benne valami...
James Dashner - Tűzpróba (és Halálkúra)
Az első rész nagyon magasra tette a lécet, így hát izgatottan vártam a folytatást.
Aztán elolvastam és leesett az állam attól, hogy milyen rossz volt. Számomra túlságosan is sok és értelmetlen volt benne a brutalitás, a halál.
Voltak benne logikai hibák, következetlenségek.
Az előző rész szereplőit sikerült teljesen megutálnom, kivéve persze Newt karakterét.
A trilógia lezárásával pedig egyáltalán nem voltam elégedett. Össze lett csapva és cseppet sem találtam reálisnak.
Rick Yancey - Végtelen tenger
A harmadik részt el sem olvastam, de tudom, hogy miként végződik, mert kíváncsiságból elolvastam róla pár kritikát.
Itt is az volt a baj, hogy az első rész szuper volt, sokkoló és izgalmas, de a folytatás lapos lett, kínzó.
Sokszor nem lehetett követni a váltott szemszögeket sem. Az első kötet igaz szívű hőseiből hitvány, önző szereplők lettek.
A végén már szerintem maga az író sem tudta és értette, hogy ki is az ellenség, mit is akarnak és hogy honnan jöttek?!
Andrew Davidson - A vízköpő
Itt leginkább a fülszöveg vezetett félre.
Történelmi korokon átívelő szerelmi drámát vártam, erre valami teljesen mást kaptam.
Inkább olyan volt, mint valami novelláskötet. Egy őrült, zavarodott nő meséket mesélt egy beteg férfinek. Végül az sem derült ki, hogy tulajdonképpen mi is volt az igazság?
A karaktereket nem szerettem, egyáltalán nem tudtam azonosulni velük.
Hiteltelennek találtam, követhetetlennek és a vége lezáratlan, összecsapott lett.
Olivia Goldsmith - Elvál nők klubja
A filmet imádtam. Mai napig az egyik kedvencem és bármikor képes vagyok újranézni. Ám a könyv...?
Kezdjük ott, hogy a kettőnek szinte köze sincs egymáshoz. Mintha csak a szereplőket hívnák ugyanúgy és pár esemény helyszíne megegyezne. Ebben az esetben a ritkább helyzet áll fenn: A film, jobb mint a könyv. Fényévekkel.
Ahhoz képest, hogy egy nő írta, teljesen sutba vágja a feminizmust, kiáll a férfiak mellett és pár dolgot - például a megcsalást - magának értetődőnek vél. Legalábbis a férfiak részéről.
A film finom humora sincs meg benne. Teljesen elvész. Annie, Brenda és Elise karaktereit pedig nemhogy kedvelni nem lehet, hanem egyenesen idegesítőek és kiborítóak.
Joseph Fink, Jeffrey Cranor - Üdvözöljük Night Vale-ben!
A Molyon csak azért adtam rá négy csillagot, mert szeretném ha lenne folytatása. Hogy miért?
Mert utálom a befejezetlen sorozatokat és valami halovány remény még él bennem, hogy a második részben talán választ kapok, hogy tulajdonképpen, miről is szól ez az egész.
Ez a sztori furcsa, morbid, hihetetlen, szürreális. Nem is tudom, hogy melyik a jó szó rá?
Olvasás közben olyan érzésem volt, mintha a Twin Peaks eseményeit összemixelték volna valami átlagosnak cseppet sem mondható, amerikai, sivatagi kisváros nem mindennapi életével.
Fogalmam sincs, hogy mit gondoljak erről az egészről?! Vannak benne földönkívüliek, angyalok, szörnyek, egy alakváltó és…. áhhhh annyi féle-fajta dolog, történés és karakter, hogy felsorolni is nehéz lenne.
Az biztos, hogy Nigh Vale nem egy tipikus város, mégis megtalálhatóak benne azok a jelzők és személyek, akik az ilyen kisvárosokat tipikus kisvárossá teszik.
Nektek milyen könyvek okoztak csalódást?
Írjátok meg nekem. :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése