Könyvkritika: Kelly Creagh - Ébredés

Kelly Creagh

Ébredés (Oblivion)

Soha már trilógia – 3. rész

Magyar kiadás éve: 2017

Fülszöveg:

Az élet és a halál közötti vékony határ már rég elmosódott Isobel Lanley számára. A Varennal történt kis híján halálos összecsapást követően Isobel retteg visszatérni az álomvilágba, arra a kihalt, mégis életveszélyes helyre , ahol egymás ellen fordultak. Amikor azonban újra kísérteni kezdik, majd véres valósággá válnak a rémálmai, nem marad más választása. Varen sötét világa lassan utoléri őt és a való világot, hogy mindent felemésszen.

Isobel számára csupa félelem a világ. Fél, hogy nem bírja ép ésszel, és attól is retteg, hogy Varen fog megőrülni. Különösen, hogy a fiút nem régen súlyos veszteség érte. Ráadásul Lilith is magának akarja Varent, és bármit megtenne, hogy végleg megszerezze őt. Bármit.

Vajon végül minden jóra fordul Isobel életében? Világok csapnak össze és sorsok pecsételődnek meg a Nevermore-trilógia lélegzet-elállító fináléjában.

   A Soha már trilógia az egyik kedvenc sorozatom és a mai, modern, gótikus irodalom egyik úttörőjének és ékkövének tartom. Ajánlottam már régebben is, méghozzá ebben a posztomban.

   Szóval gondolhatjátok, hogy mennyire vártam már a befejező rész magyar megjelenését, főleg úgy, hogy az előző kötetet 2015-ben olvastam.

   Nem is mindenre emlékeztem már, de időm nem volt újraolvasni, szóval rábíztam magam a régebbi olvasási élményekre, valamint az írónő elbeszéléseire.

A magyar borító

   Kicsit lassan haladtam vele, de azért, mert jelenleg is nagyon beteg vagyok. Gyötör a megfázás, a láz, a torokfájás, de azért mindig szorítottam időt az olvasásra, hiszen nagyon kíváncsi voltam a lezárásra.

   Nem is kellett csalódnom, hiszen Kelly Creagh még mindig nagyszerűen ír. A leírásai csodaszépek, a világfelépítés egyedi, habár az is gaz, hogy már egy előre megteremtett irodalmi közegben alkot, elvégre a trilógia Edgar Allan Poe munkásságán alapszik. Mégis van benne valami, ami megismételhetetlenné teszi.

   A szereplők még mindig szimpatikusak. Van benne három erős női karakter is. 

   Isobel, aki rengeteget fejlődött az első rész óta és nagyon elszánt, bátor és tettre kész lett.

   Aztán ott van még Gwen, a legjobb barátnő, aki kicsit sem tipikus és a gondolkodásmódja is különbözik az átlag emberekétől.

   Valamint a főgonosz Lilith, a Démonkirálynő, pedig tényleg velejéig romlott és kegyetlen.

   Mindezek mellett pedig jelent van Varen, az öngyűlölő fiú, a roppant megosztó karakter, az elveszett lélek, a tökéletes főhős, a megmentésre váró srác.

   Sajnos ő most sokszor idegesített, mert voltak olyan pillanatai, amikor egyszerűen a fejem fogtam attól, hogy egyes dolgokra milyen rosszul reagál. Értem én, hogy az egész sztorinak az a lényege, hogy ő milyen bizonytalan és mennyire más, mint mi, na de akkor is. Néha nagyon nem tudtam megérteni őt.

   A könyvnek eredetileg  a Megsemmisülés lett volna a címe és sok helyen még mindig így lehet megtalálni, de a kiadó végül úgy döntött, hogy az Ébredés mellett döntenek. Mindkét cím szuper és illik is az egész történetre.

A kép forrása

   Egyébként az tetszik a legjobban ebben a sorozatban, hogy minden, de tényleg minden Isobel és Varen szerelme ellen szólt, az írónő annyi akadályt gördített eléjük, sőt rengetegszer egymás ellen fordította őket, mégis végig tudtam abban hinni, hogy ők ketten egyszer egymásra találnak majd. Nem fogok spoilerezni, nem árulok el semmit, de bízzatok bennem és ti se mondjatok le a párosukról.

   Démonok, álomvilág, rémálmok, egy tiltott és üldözött szerelem, sok-sok küzdelem, izgalom és rengeteg titok. Ezek mind-mind megtalálhatóak ebben a kötetben (is) és persze az előző két részben.

   Egyébként, hogy ne csak a pozitívumokat említsem, a regény, a közepe felé kicsit leülepedett, a sok nehezítés időhúzásnak tűnt. Voltak helyek ahol kicsit unatkoztam és sóhajoztam, de végül mindig történt valami ami visszarázott.

A kép forrása

   Szeretnék még olvasni az írónőtől, mert imádom a stílusát és minden szóból amit leír, süt az irodalom iránt való végtelen szeretete, tisztelete és rajongása.

   A trilógia komor, sötét, néha depresszív, kicsit különc, de mindenképpen olvasásra érdemes.

   Pár szó a borítóról: A borító csodaszép. Imádom. Annyira tetszik a rózsaszín és a fekete színek ellentétes kontrasztja. Jól kifejezi az Isobel világa és a Varen világa közötti különbségeket, a törött üveget és a törött tükröket idéző betétek pedig már csak plusz szépségek.

A kép forrása