Könyvkritika: Madeleine Roux - A rejtélyes társulat

Madeleine Roux
A rejtélyes társulat (Sanctum)
Asylum-trilógia – 2. rész
Magyar kiadás éve: 2016

Fülszöveg:
Dan, ​Abby és Jordan olyan dolgokat élt át a New Hampshire Egyetem nyári táborában, ami egy életre szóló traumát jelentett mindhármuknak. Ez az élmény rányomja bélyegét Abby és Dan kibontakozó szerelmére is. Mindannyian próbálnak túljutni a gyötrelmes emlékeken, de a múlt még mindig kísérti őket. 
Bármennyire is szeretnének továbblépni, rengeteg megválaszolatlan kérdés maradt, és valaki eltökélten igyekszik fenntartani bennük a rettegést azzal, hogy titokzatos fotókat küld nekik egykori vándorcirkuszi jelenetekről. Úgy tűnik, az egyetlen esélyük, hogy megszabaduljanak a nyomasztó érzéseiktől, ha visszatérnek Camfordba, a New Hampshire Egyetemre, és feltárják a Brookline elmegyógyintézet múltját, valamint magyarázatot találnak Daniel Crawford igazgató őrült kísérleteire. 
Megérkezésük után rádöbbennek, hogy a fotók létező helyszíneket ábrázolnak, sőt, az egyetemi kampusz területén hosszú évek óta most először állítanak fel egy hasonló vándorcirkuszt. Dan és barátai saját maguk fedezik fel a várost – elhagyatott házakban rejtett titkok után kutatva. De az intézet félelmetes múltja sokkal több szálhoz elvezet, mint azt gondolnák. És ez még csak a borzalmak kezdete…

A bejegyzés itt-ott Spoilert tartalmaz!

   Az első részt nagyon szerettem és kimondottan tetszett, főleg ahhoz képest, hogy horrornak is beillik, de ezzel a második résszel már voltak gondjaim. 
   Pedig nagyon vártam, hogy olvashassam és rögtön meg is rendeltem még akkor hajnalban, amikor végeztem az első kötettel. Nem azt mondom, hogy nem tetszett, csak elérte a második részek átka. Ennyi.
   Bővebben pedig: Miután Dan, Abby és Jordan baráti triója kiszabadultak az egykori Brookline elmegyógyintézet falai közül és leleplezték a környéken garázdálkodó sorozatgyilkost, próbálnak normális életet élni és napirendre térni a szörnyű események felett. Ez persze cseppet sem megy könnyen nekik. 
A könyv borítója

   Rémálmok gyötrik őket, elvégre elképzelhetetlen dolgok szemtanúi voltak, ráadásául az egyik barátjuk volt a Szobrász. Egy olyan személy, akiben végig megbíztak. Közben pedig próbálják azt is feldolgozni, hogy az események igencsak természetfeletti irányt vettek, amikor  Dan belelátott a halott igazgató emlékeibe. 
   Teljesen biztosak benne, hogy többek között, szellemek keze van a dologban. Dan legalábbis szellemeket lát és ez tény. Próbálja kideríteni, hogy milyen kapcsolatok fűzik a Crawford családhoz.     Eközben régi, vándorcirkuszukról szóló fekete-fehér fényképeket kapnak, valamint Felix is furcsa, ijesztő feladványokkal traktálja őket a nyomasztó elmegyógyintézet falain belülről.
   Így történik hát, hogy Dan, Abby és Jordan újra felkerekednek és visszatérnek Camfordba, az egyetemi kampuszra, ahol újabb vérfagyasztó kalandokba keverednek.
   Újabb szellemek, elhagyatott kísértetházak, titkos társaságok és szekták várják őket, valamint brutális gyilkosságok hada.
   A végén pedig lehull a lepel az igazgató valódi céljáról, valamint arról is, hogy mit és miért művelt a múltban olyan sokkoló dolgokat. Amikor pedig látszólag minden titokra fény derül, az is világossá válik: Ez még csak a kezdet...
   Valamiért sokkal lassabban haladtam ezzel a kötettel, mégpedig azért, mert úgy éreztem: Az írónő annyira sok titkot akart belesűríteni ebbe a részbe, hogy ez egyszerűen az írás rovására ment.
   Sokkal jobban örültem volna, hogy ha kevesebb rejtélynek és sokkal több válasznak lehetünk a tanúi. Ki kellett volna derülnie pár dolognak és végül is lehullt a lepel bizonyos történésekről, de még így is nagyon sok ködös, számomra érthetetlen esemény maradt.
   Az igazgató múltjába való betekintések nagyon tetszettek, mert sok mindent megtudhattunk a valódi jelleméről, arról, hogy kiket ölt meg, kiket tett tönkre. Láthattuk a kirakós darabjait. Okokat és indokokat.
   A kísértetházas részek is pörgősek, félelmetesek, ijesztőek voltak, de ettől még nagyon szerettem őket. Kellemesen hátborzongatóra sikeredtek. A mellékelt fényképek megint megtették a kellő hatást. Néha csak rájuk néztem és gyorsan átlapoztam a következő oldalra.
Az írónő
   Mindezek a pozitívumok ellenére akkor is úgy éreztem, hogy nekem valami nagyon hiányzott. 
   Dan és Abby bimbódzó kapcsolata sem haladt egyről a kettőre. Azt érzem, hogy semmit sem tesznek egymásért, inkább kicsit önzőek, öncélúak. Ebben a részben leginkább Jordan karakterét tudtam még jobban megkedvelni. Ő legalább kicsit életszagúan és reálisan áll a dolgokhoz.
   Az alapötlet nagyon jó, hiszen kevés olyan könyv van a piacon, ami ilyen témákat boncolgat. Úgy értem gondoljatok csak bele: elmegyógyintézet, hipnózis, lobotómia, gyilkosságok, mentális zavarok, rémálmok. Ezek súlyos dolgok, de ha jól vannak tálalva akkor élvezetesek lehetnek. Ez egy ilyen trilógia és nem mondtam még le róla teljesen.
   Azért nagyon várom már a következő, befejező részt, mert szeretném magamban lezárni ezt a történetet és jó lenne végre szembesülni azzal, hogy mi az igazi kapcsolat Dan és az igazgató között?!
Vajon miért lát Dan szellemeket? Mit akarnak neki mondani? Mi a titka Lucynak? Mit akar valójában a Skarlát társaság? Egyáltalán mi ez az egész? Mi a végső titok?
   Pár szó a borítóról és a könyv kinézetéről: A borító az eredeti és a trilógia három része közül még ez a legszebb, habár nem tudok rá félelem nélkül tekinteni és ez most jót és rosszat is jelent. 
   A kék lapok és a díszes elválasztók még mindig tetszenek, a kék betűk pedig már csak plusz pontot jelentenek.


Megjegyzések