Fall Fest 2023 - 2. rész: Olvasmányok, amiket idén őszre ajánlok - 2. felvonás

 Sziasztok! :)

   Máris érkezem a Fall Fest bejegyzésorozat következő részével, amiben újabb négy olyan könyvet ajánlok, amiket szerintem leginkább ősszel érdemes elolvasni.

   Íme a lista folytatása:

5. C. J. Cooke - A ​világítótorony boszorkányai

   Fantasztikus történet, jó szívvel ajánlom mindenkinek aki szereti a boszorkányos – tündéres fantasy könyveket, de örömét fogja benne lelni az is, akit érdekelnek a női sorsok, valamint a boszorkányüldözések borzalmai.

   Az írónő stílusa engem Lucy Strange, Alice Hoffman és Shea Ernshaw szerzőkére emlékeztetett, roppant olvasmányos volt, izgalmas, nagyon könnyen haladtam vele.

   Sokszor drámai, néha hátborzongató, szívfacsaró, egy nagyon pici romantikával és sok-sok családi konfliktussal.

   Egy tipikus őszi sztori. 

   Miközben olvastam, átjárt a kellemes gótikus hangulat és a misztikum. Fontos szerep jut a helyi folklórnak, a babonáknak és a mágikus realizmusnak.

   Imádtam a helyszínt, láttam magam előtt a ködös, skót tájat, a szigetet és a világítótornyot, no meg Basilt, a cuki, napozó cápát. (L)

   A befejezés némi kérdést hagyott bennem, nem mindenre kaptunk egyértelmű választ, de ez talán így is van jól.

   A szerző jegyzetei érdekesek és rengeteg igazság van bennük, akárcsak magában a regényben, így vérbeli társadalomkritika is.

6. Zoe Aarsen - Könnyű, mint a pehely

   Igaz, hogy amikor olvastam még javában tombolt a nyár, de igazából tökéletes őszi olvasmány. 

   Elkapott az őszi hangulat, főleg, hogy miközben a végénél tartottam, jött a vihar és szakadt az eső, dörgött-villámlott.

   Ha most azonnal kézbe venném a folytatást már az is késő lenne!

   Mostanában egyébként nem olvasok túl sok fantasy könyvet, de ez teljes mértékben elnyerte a tetszésemet.

   Izgalmas volt, hideglelős, kellemesen borzongató és ezer meg egy titokkal, rejtéllyel teli.

   Rengeteg dologra nem kaptunk választ, inkább sokkal több kérdés maradt.

   McKenna és Trey kettőse volt a kedvencem, nagyon szerettem őket, Violet pedig egy hatalmas kérdőjel, nem is tudom, hogy mit gondoljak róla.

   Azért vonok le fél csillagot, mert a vége akkora arculcsapás, olyan falkaparós függővég, hogy az valami borzalom.

   A borító eszméletlen hangulatos, pedig tudom, hogy a sorozat plakátja, de mégis tetszik.

   Meg fogom nézni a sorozatot, de szerintem csak az első évadot, mert nem akarom lelőni a poént vagy nem is tudom?!

   Kár, hogy nem kapott nagyobb hype-ot, mert szerintem megérdemelné.

   Egyébként olyan volt kicsit, mint a Titkos Kör és a Hazug csajok társaságának jóleső keveréke.

7. Katya Balen - Október, ​Október

   Egy igen egyedi kötetről beszélünk, mert nincs benne egyetlen párbeszéd sem. Az egész egy hosszú elbeszélés és ha a szereplők meg is szólalnak, azt úgy olvashatjuk, ahogy a regény főhőse és elbeszélője Október tárja elénk.

   Október különleges kislány, aki az édesapjával él az erdőben, iskolába nem jár, úgy tanítja az apukája.

   A cselekményt a fülszövegből ismeretes baleset indítja be igazán, mert az apuka súlyosan megsérül, kórházba kerül, így a kislány kénytelen a városban élni az édesanyjával, akivel nem jó a kapcsolata.

   Az illusztrációk nagyon szépek, a rajzokon Stig látható, a bagoly aki Október állatkája és akit ő ment meg. Nyomon követhetjük kettejük különleges kapcsolatát.

   Ifjúsági kötetnek azért túl furcsa, mert a nyelvezete sokkal igényesebb,választékosabb, így olyan, mintha Október gondolatai egy felnőttéi lennének.

   Kiváló és tanulságos sztori, igazi felnövéstörténet, telis-tele drámai fordulatokkal és csupa izgalmas titokkal, valamint az ember és a természet, valamint az ember és az állatok kapcsolatával. Fontos szerep jut még a megbocsátásnak, a családnak és a barátoknak is.

   Jó szívvel fogom ajánlani a könyvtárban is a gyerekeknek. :)

   Tipikusan őszi olvasmány.

8. H. P. Lovecraft és Dan Lockwood (szerk.) - Lovecraft ​antológia 1.

   Összesen hét történetet tartalmaz.

   Ezek a: Cthulhu hívása, A sötétség lakója, Rémület Dunwichben, Szín az űrből, Árnyék Innsmouth fölött, Patkányok a falban és a Dagon.

   Érdekesség még, hogy mindegyik sztorit más-más alkotó rajzolta és más-más szerző dolgozta át, így nem találni benne két egyforma vagy hasonló művet.

   A legjobban annak örültem, hogy a kedvenceim is helyet kaptak benne, ami ugye a Cthulhu hívása és az Árnyék Innsmouth fölött.

   Nagyon tetszett a Rémület Dunwichben, a Szín az űrből és a Dagon. Ezeket eddig még nem olvastam, nem is ismertem őket, de hozták a jól ismert hideglelős, gótikus, folk horror hangulatot.

   Nálam kilóg a sorból a Patkányok a falban, mert azt már novellaként sem szerettem és itt sem tetszett, de A sötétség lakója címűnél meg a rajzolás nem nyerte el a tetszésemet, még maga a szöveg teljesen.       Biztosan el fogom majd olvasni, hogy teljes képet kapjak róla.

   Lovecraft kissé dagályosan ír, kevés párbeszéddel és jó sok leírással, ebben a képregényben viszont ez nem állt fent, éppen ezért teljesen lekötött és még jobban megszerettette velem ezt a különleges, ijesztő, de mégis érdekes és vonzó világot.