Könyvkritika: Guillaume Musso - A ​szajnai ismeretlen és Guillaume Musso - Az ​írók titkos élete

  Sziasztok! :)

 

   Két, mostanában olvasott kötet rövid, ám annál lényegre törőbb értékelésével jövök.

   Ezek: Guillaume Musso - A ​szajnai ismeretlen és Guillaume Musso - Az ​írók titkos élete.

Guillaume Musso

A ​szajnai ismeretlen  (L'Inconnue de la Seine)

Magyar kiadás éve: 2022

Fülszöveg:

Hogy ​lehet valaki élő és halott egyszerre?

Feltámadó múlt. Borzongató végkifejlet.

Egy viharos decemberi éjszakán fiatal nőt húznak ki a Szajnából. Meztelen, a nevére sem emlékszik, de él. A Párizsi Rendőr-Főkapitányság orvosi ügyeletére viszik, ahonnan néhány óra múlva megszökik. A DNS-tesztek és a fotók szerint nem lehet más, mint Milena Bergman, a híres zongoraművész. Csakhogy ez lehetetlen. Milena több mint egy éve repülőgép-szerencsétlenségben elhunyt, holttestét azonosították és eltemették.

Raphaël, a lány egykori vőlegénye és Roxane, a nemrégiben félreállított rendőr szenvedélyesen veti bele magát a nyomozásba, elszántan próbálnak fényt deríteni a rejtélyre: ki játszik velük egyre ijesztőbb macska-egér harcot? A szálak messzire vezetnek, a párizsi művészvilág, egy radikális színház és a Dionüszosz-kultusz kulisszái mögé…

   Már az olvasók is nagyon sokszor ajánlották Musso könyveit, sőt kolléganőm is, ráadásul @Suba_Csaba, kedvenc booktuberem rajong az író köteteiért, szóval jócskán itt volt az ideje, hogy olvassak végre én is egy kis Musso-t

   Az alacsony Molyos százalék nem rettentett el, sem pedig az, hogy sokan írták: semmiképpen se ez legyen az első Musso regény.

   Úgy voltam vele, hogy nekem csakazértis ez lesz az első találkozásom az íróval.

   Igazából tetszett, nem volt rossz és biztosan fogok még olvasni tőle, de a legnagyobb bajom az volt vele, hogy mégis miféle befejezése lett??? :O

   Most komolyan! Teljesen ránk lett bízva a lezárás, holott olvastam volna még bőven.

   Ez a kicsit szektás, őrült színházas kultusz nem volt rossz alapötlet, én úgy vélem, hogy egészen jól fel lett építve és ki lett dolgozva, no de a befejezés? Az brutális.

   A következő kötet: Az írók titkos élete lesz.

   Egyelőre még elmaradt nálam a Musso-katarzis, de ami késik, az nem múlik.

   Pár szó a borítóról:  A borító a magyar kiadás és a Park könyvkiadó sajátos, Musso féle megjelenése, rajta pedig a sárga szín dominál és persze annak a bizonyos szajnai ismeretlennek a sziluettje.

Guillaume Musso

Az ​írók titkos élete  (La vie secrète des écrivains)

Magyar kiadás éve: 2020

Fülszöveg:

Felejthetetlen olvasmány, szenzációs irodalmi kirakó, amely akkor válik igazán ördögivé, amikor az író az utolsó darabot is a helyére illeszti.

1999-ben, három kultuszregénnyé vált művel a háta mögött a híres író, Nathan Fawles végleg leszámol az írással, és visszavonul a Földközi-tenger partvidékének közelében fekvő, csodálatos és vad Beaumont-szigetre.

2018 ősze. Fawles az elmúlt húsz évben egyetlen interjút sem adott. Regényei azonban változatlanul rabul ejtik az olvasókat. Mathilde Monney, egy fiatal svájci újságírónő a szigetre utazik, hogy megfejtse a titkot.

Ugyanaznap egy női holttestet sodor partra a víz, és a hatóságok megtiltják a ki- és beutazást a szigetre. Veszélyes párharc kezdődik Mathilde és Nathan között, ahol néma igazság és makacs hazugság áll szemben egymással, a szerelmet és a félelmet pedig csak egy hajszál választja el egymástól…

   Ez volt a második könyvem Mussotól, de biztosan nem az utolsó.

   Jobban tetszett, mint A szajnai ismeretlen, mert rövidsége ellenére sokkal jobban lekötött, mint az a regény.

   Gyorsan haladtam vele, nagyon érdekelt, hogy hová fog kifutni végül.

   Az írói stílus is gördülékenyebb volt, a történet pedig megrázó és felkavaró.

   Amikor a kezembe vettem és elolvastam a fülszövegett, azt hittem, hogy úgy nagyjából tudom mire számíthatok, de nem lett igazam.

   Musso még az utolsó oldalakon is meglepett és egyáltalán nem azt kaptam tőle, amit vártam, de ez így mindenképpen jó volt.

   Kedveltem a szereplőket, főleg az írót, aki sötét és súlyos titkokat rejtegetett, de Rapha is szimpatikus volt. Mathilde roppant megosztó karakternek bizonyult.

   A helyszín teljesen elvarázsolt. A világtól elzárt kis sziget, összetartó lakóival és az írók titkos életével. *_*

   Pár szó a borítóról:  A borító a magyar kiadás és a Park könyvkiadó sajátos, Musso féle megjelenése, rajta pedig a lila és a fekete-fehér színek dominálnak.

   Rajta a sziget, a hajók és Mathilde sziluettje.