Fall Fest 2023 - 1. rész: Olvasmányok, amiket idén őszre ajánlok - 1. felvonás

  Sziasztok! :)

   A tavalyi és azelőtti évek nagy sikereit követően, hála a pozitív visszajelzéseknek, a megtekintéseknek és úgy egészében véve annak, hogy imádom az őszt, úgy döntöttem idén is megrendezésre kerül a Fall Fest vagyis az Őszi Fesztivál mindenféle könyves és néha picit kevésbé könyves vonatkozásokban, főszerepben a kedvenc évszakommal.

   Ha minden jól megy, akkor akárcsak az előző években, úgy idén is,  egészen 2023. november 30-ig egy héten legalább egyszer - vagy többször - igyekszem majd hozni nektek valamilyen őszies témájú, őszies hangulatú bejegyzést.

   Ebben a bejegyzésben olyan könyveket ajánlok, amiket szerintem leginkább ősszel érdemes elolvasni.

   Íme a lista első fele:

1. C. J. Cooke - Szellemerdő

   Fantasztikus történet, jó szívvel ajánlom mindenkinek aki szereti a boszorkányos – tündéres fantasy könyveket, de örömét fogja lelni benne az is, akit érdekelnek a női sorsok, valamint a skót folklór.

   A regény két szálon fut.

   A múltban, Mabel szemszögéből és a jelenben, Pearl elmesélésében, habár a jelen itt 1965, ami jól bemutatja, hogy mi is zajlott egy leányanyáknak, megesett nőknek fenntartott helyeken.

   A szerző jegyzetei érdekesek és rengeteg igazság van bennük, akárcsak magában a regényben, így vérbeli társadalomkritika. Tetszik, hogy egy csomó mindent beleírt, kellőképpen utánajárt a dolgoknak és nem csak úgy a hasára ütött.

   Olyan könyv, amit jó szívvel ajánlok őszre, mert kicsit horror, kicsit fantasy, telis-tele rejtéllyel, gyilkossággal, egy kegyetlen és rafinált tündérboszorkánnyal, valamint érdekes és jól kitalált, erős női karakterekkel.

   Fontos szerept jut benne az anyaságnak, ráadásul árad belőle a gótikus hangulat.

   A Zuzmó Palota, a Stranger Things sorozat Creel – házára emlékeztetett, a mindent benövő gombák pedig Tótágas gonosz, mérgező indáira.

   Az egész ház és az erdő élt, vibrált benne a valódi gonoszság.

2. Katy Hays - A ​kolostor 

   Megosztó kötet, az értékelések és a százalék is ezt mutatják. Én is sokáig törtem a fejem, hogy miként vélekedjek róla?!

   Az biztos, hogy egyetlen szereplőt sem sikerült megkedvelnem. Mindegyikük borzalmasan arrogáns, el van telve magától és nem tudják a helyén kezelni, ha hatalom kerül a kezükbe. Azt hiszik, hogy nekik mindent szabad és hatalmuk van dönteni az élet és halál felett.

   Vajon tényleg ilyen lehet az egyetemeken a kutatók világa? Ennyire kegyetlen, mindenen és mindenkin átgázoló, az önérdeket középpontba helyező? Hihetetlen, de gondolom igaz, hiszen az írónő maga is hasonló körökben dolgozik, mint a szereplői.

   A könyv hangulata teljesen megfogott. Sötét, borongós, tipikus dark academia, gótikus és kicsit átcsap a misztikus határokon.

   A helyszín elképesztő és valódi, ettől pedig még megfoghatóbb az egész.

   Semmit sem szabad elhinni és készpénznek venni, mert mindegyik karakternek van valamilyen elborzasztó titka.

   Kiváló őszi olvasmány lehet belőle, még akkor is ha nyáron játszódik. Egyszerűen arra született, hogy inkább ősszel forgassuk és akkor merüljünk el a borzalmaiban.

   Itt-ott néha kicsit vontatott volt, leült a sztori, de a leírások kárpótoltak, valamint a tarot misztikuma mindig lendített a cselekményen.

3. Lyndsay Faye - Jane ​Steele - Egy gyilkos nő vallomása

   Egy cseppett sem mindennapi történetről van szó, ami erős társadalomkritika olyan fontos morális kérdéseket vet fel, mint például: Meg lehet-e bocsátani egy vagy akár több gyilkosságot, hogy ha az áldozat megérdemelte a halált?

   Bevallom, hogy az eredeti, alapul szolgáló művet, a Jane Eyre-t nem olvastam, de ismerem és tudom, hogy miről szól, úgyhogy volt bőven viszonyítási alapom, a fejezetek előtt pedig idézetek voltak a regényből, olyanok amik passzoltak az egyes cselekményszálakhoz.

   A könyv három részre van osztva.

   Az első rész egy hosszú bevezető, ami Jane gyermekkori megpróbáltatásait, hányattatásait mutatja be.

   A második rész átvezetőként szolgál és Jane szerelembe esésést tárja elénk, hogy aztán a harmadik, befejező etapban arról olvassunk, hogy minden kiderül, bár nem teljesen úgy, mint ahogyan azt gondolnánk…

   Jól átjött a régensség korabeli világ, a viktoriánus London, a levelezések és úgy egészében véve minden. Az írói stílus nagyon hasonlított az eredeti klasszikusok világára.

   Egyszeri kikapcsolódásnak tökéletes, Jane Eyre rajongóinak kötelező darab, akárcsak a gótikus irodalmat kedvelőknek.

4. Ruth Hogan - A ​piros cipellős Sally bölcsessége

   Nem lett a kedvencem, de annyi érzelmet kiváltott belőlem, mint könyv még soha. Sírtam, nevettem, elborzadtam és örültem. Te jó ég!

   Lehet morbid leszek, de a temetős részek tetszettek a legjobban, mert hasonlóan Másához, engem is megnyugtatnak valamiért a temetők és érdekelnek, hogy milyen élettörténetek lapulnak egy-egy sírkő alatt. Nem vagyok bolond, legalábbis nem érzem magam annak, de amikor kimegyek a temetőbe a szeretteimhez, én is békét érzek, nem gyászolok, inkább a jó dolgokra, a jó emlékekre fókuszálok.

   Annyi karakter volt ebben a kötetben, annyi érdekes ember, sors és életút, csodaszép leírások, mesés párbeszédek.

   Néha kicsit vontatott, máskor meg képtelen voltam letenni.

   Az biztos, hogy mély nyomott hagyot bennem és rengeteg megválaszolatlan kérdést, amikre már sosem kapunk választ.

   Megkérdeztem a kiadót, hogy terveznek-e még valamikor megjelentetni a szerzőtől, de sajnos azt a válasz kaptam, hogy nem. Ezen nem lepődtem meg, mert szerintem nem találta meg a közönségét, nyitottnak kell lenni és kicsit őrültnek, hogy ez valóban elnyerje a tetszésünket.

   Engem szerintem jókor talált meg.

   Életszagú, roppant reális és végtelenül megható. A kutyusért plusz pont.

   Egyébként szerintem ez a könyv, az Esznek- e a halottak epertortát? felnőtt változata.

   Folytatás hamarosan...