Az év könyves legjei - 2020
Sziasztok! :)
Itt az év vége, így most hozok egy összegző bejegyzést a 2020-as évem könyves élményeiről.
Különböző szempontok alapján összeszedtem a számomra legfontosabb olvasással és könyvekkel kapcsolatos élményeket.
Gondolom nem árulok el túl nagy meglepetést, amikor azt mondom, hogy ez az évem egyáltalán nem telt jól, hiszen ezzel rajtam kívül még millió meg egy ember van így, de sajnos azt kell mondjam: könyvek és olvasás terén sem volt igazán kiemelkedő...:(
Nem igazán emlékszem eget rengető történetekre, olyan kötetekre, amiket képtelen lettem volna letenni és ez teljesen elszomorít.
Eddigi hasonló bejegyzések voltak:
Egészségben, boldogságban és sikerekben gazdag Boldog Új Évet kívánok minden kedves olvasómnak és az egyéb látogatóknak! :)
Idén összesen 63 darab könyvet olvastam.
1. Az év első olvasmánya:
Idén először egy újraolvasás volt terítéken, ami A medve és a csalogány, Katherine Arden tollából és rögtön utána olvastam - az akkor még - viszonylag friss megjelenésű második kötetet.
2021-et a trilógia befejező részével szeretném elkezdeni, esetleg folytatni, ami A boszorkány éjszakája címet kapta, mert szerintem ez egy tipikusan csodálatos, téli olvasmány, ami igazán hangulatos.
2. Az év utolsó olvasmánya: 
Egy csodálatos állattörténet, ami egyben szintén hozta a szuper télies hangulatot.
A Fehér Agyart igazából párhuzamosan olvastam Jack London másik jól ismert művével, A vadon szavával, de ténylegesen valóban ez a kötet volt számomra idén az utolsó.
3. Az év kedvence:
Mint az említettem már a bevezetőben, nem sok kiemelkedő, Hűha! faktorú könnyvel találkoztam az idén, ami több olvasási válságot is kiváltott. :(
Mégis megnevezem a Michael Ward féle A Narnia-kód - C. S. Lewis és a hét szféra titka című tanulmányt, amit igazából a készülő szakdolgozatomhoz olvastam el, mint lehetséges szakirodalmat és ami teljes mértékben lenyűgözött, de persze nem úgy, mint mondjuk egy sima szórakoztató regény.
4. Az év legnagyobb csalódása:
Örökké negatív énem bőszen jelentkezik, hogy ilyen kötet volt bőven, de nem akarom senki kedvét sem elrotani, így választottam egyet, amit valóban szívből utáltam, pedig eredetileg annyira vártam a megjelenését.
Ez Whitney G. könyve a Barátod: Carter, ami számomra éretlen volt, idegesítettek a szereplők, nem éreztem a szikrát és a kémiát a két főszereplő között, ráadásul mindössze 288 oldal, tehát elég rövid, mégis napokig szenvedtem vele és úgy volt, hogy végül be sem fejezem.
Atya ég!, de utáltam. Borzalom rá még csak visszaemlékezni is...
5. Az év kedvenc írója:
Nicolas Barreau, ami ugye egy álnév és egy német származású írónőt, Daniela Thiele-t rejti. Nos, idén őt válaszottam kedvenc írómnak, hiszen eddig minden megjelent művét elolvastam és pont a minap jelöltem be Molyon, hogy már mennyire várom a Park kiadó gondozásában hamarosan megjelenő új kötetét.
Nekem az ő munkássága eddig minden év első felében biztos pont volt és már előre sajnálom, hogy a A szerelem receptjei elvileg az utolsó könyv lesz tőle...:(
Barreau regényeit olvasva olyan, mintha mi magunk is Párizs utcáin sétálnánk. Teljesen átjön az egész pozitív légkör és életérzés. Egy szó, mint száz: tökéletes chick lit regények.
Írásaiban mindig központi funkciót töltenek be a könyvek, az olvasás szeretete és az irodalom, de lényeges szerep jut a művészetek pártolásának, a rajzolásnak, a főzésnek, a kreatív írásnak, a kézműveskedésnek, a zenének és a filmeknek is.
Szóval csupa olyan dolognak, amiktől jobb és több lesz minden ember élete. :)
+1 Az év borítója:
Imádom ezt a borítót, mert egyszerre illik az egész történethez és roppant módon, hűen kifejezi azt, közben pedig utal a filmre és passzol a már fentebb is említett Gyilkosság az Orient expresszen vörös füstös vonatjához.
Az a bizonyos bíbor, sötétvörös szín, most is a vérre, a halálra utal. Szerintem zseniális.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése